Jövő hét vasárnap Kisvárdán már élesben, a bajnoki pontokért fog pályára lépni a DVSC labdarúgócsapata, és miután ezen a nyáron testközelből még nemigen láthattuk a Joao Janeiro által újragondolt Lokit, így az ukrán Veres Rivne elleni barátságos jótékonysági meccs, ami egyébként bajnoki főpróbaként is funkcionált jó alkalom volt arra, hogy szurkolóként is képben legyünk a játékot illetően. Egyúttal látva ezt a kilencven percet, valamilyen konzekvenciát előzetesen le is vonhattunk a következő szezon előtt.
A meccsbeszámoló előtt azért megjegyezném, a kezdés előtt kellemetlen élményben volt részem: a táskámban felejtett esernyő miatt egy tét nélküli barátságos meccsen “hiába, a szabály az szabály” alapon jártak el, mégis valóságos kanosszajárásban volt részem már a kezdő sípszó előtt. Megtagadták a belépést számomra és a stadion alatti értékmegőrzőbe irányítottak, amit nem találtam meg elsőre, hiszen ki sem volt írva konkrétan, hogy melyik helység funkcionált úgy, ahogy a beléptető kapuban álló úriember állította. Így csak hosszas keresgélés és informálódás után tudtam letenni a klubszékház biztonsági őreinél, amiért utólag is köszönetet mondok. Azonban, ha nem pontosan érkeztem volna, akkor lehet, hogy lekések a kezdő sípszóról, vagy egy esetleges korai gólról. Mindenesetre nem lenne rossz ötlet egy ilyen értékmegőrző alkalmatosságot létesíteni a stadionon belül is esetleg, így megspórolva a felesleges köröket.
Visszatérve a focira: az első félidőben igencsak meleg volt, és a C-szektorban ülve a nap alaposan megnehezítette a kilátást, így akinél nem volt szalmakalap vagy baseball sapka, az jobb híján azért fohászkodhatott, hogy csökkenjen a napsugarak ereje. A kezdőnkhöz (Gróf – Baranyai, Romancsuk, Deslandes, Manrique – Baráth P., Dzsudzsák – Ferenczi, Szécsi, Kundrák – Dorian Babunski.) hasonló tizenegy várható egyébként a Várkertben is majd jövő hétvégén, esetleg egy-két változtatással.
Nazsa sporttárs sípszava után megtapasztalhattuk, hogy mindkét csapat eléggé agresszívan játszott, mintha nem is barátságos és jótékonysági találkozóról lett volna szó. Az első félidőben egy tömegjelenet után villant kétszer is a sárga lap két vendégjátékosnak is, de ezzel
együtt a spori nem mindig állt a helyzet magaslatán, és több alkalommal is akadt véleményes ítélete a gyepen.
Amikor aztán már azt hihettük, hogy csak meddő támadásépítéseket és pontatlan passzokat láthatunk az első felvonásban, akkor jött a csapatkapitányunk, Dzsudzsák Balázs, és a 39. percben és régi önmagát idézve egy csodásan eltekert szabadrúgásgóllal ugrasztotta talpra a kilátogató szurkolókat. Kogut, a vendégek kapusa a bőrgolyó helyett balszerencséjére a kapufával találkozott, de ápolás után tudta folytatni a játékot. Szünetben, még mielőtt meglátogattuk a vendéglátóipari egységet, elbúcsúztattuk a DEAC-ba igazoló Korhut Mihályt.
Zúgott a lelátóról többször is a „Korhut Misi, Korhut Misi!”. A közös csapatfotó és a 281 élvonalbeli mérkőzést szimbolizáló mez sem maradt el, habár apró szépséghiba, hogy mi ebből nem láthattunk semmit. Ennek ellenére ennél többet érdemelt volna klubunk egyik még aktív legendája. Ezen még viszonylag könnyen túltettük magunkat, azon már kevésbé, hogy a szektor büféjénél ilyenkor is hozzávetőlegesen 20 percet kellett várakozni, hogy beszerezzünk némi frissítőt. Ha egy barátságos meccsen több méteres sor alakult ki a pult előtt, mennyit kell majd várni egy fővárosi csapat elleni rangadón? Ebben sem ártana a jövőben változtatni, hiszen évek óta a kiszolgálás a stadion Achilles-sarka.
Kíváncsian várom, hogy a hétre ígért ankéton felteszi-e valaki majd az ezt feszegető kérdést a vezetőségnek? Remélhetőleg javulni fog ilyen téren is a helyzet, miképp a helyzetkihasználásunk is. A második félidő hajrájában ugyanis Deslandes szólója után nem tudott eléggé higgadt maradni, így ziccerben mellé gurított. A hajrában megvolt az esély a kétgólos, némileg megnyugtatóbbnak ható eredményre, de végül maradt az eredmény. Dicséretes, hogy sikerült az ukrán bajnokság kilencedik helyezettje ellen veretlenségünket megőrizni. Miképpen a próbajátékon lévő 22 éves bissau-guineai Sana Gomes is jó benyomást tehetett a nézőkre, hiszen remek megoldásokkal vétette észre magát és nem ismert elveszett labdát. Továbbá az is megsüvegelendő volt, hogy vezetőedzői utasításra kijöttek a nézőkhöz a játékosok, és pacsit vagy szelfit válthattak egymással a felek.
Összegezve, a Debrecen vezetőedzőjének lesz még bőven dolga a finomhangolással, bár úgy nehéz, hogy még nem tudjuk, ki fogja majd a góljainkat lőni ősszel. Csatár kerestetik! A védelemben és középpályán már megvannak az embereink, így csak össze kell szoknia a csapatrészeknek, ami persze nem egy-két hét lesz. Időnk pedig nem sok van a rajtig, és a helyi szurkolók sem a türelmükről híresek. A Loki jelenleg leginkább egy alakuló nagyszínpadnak néz ki, amit a stadion mellett láttam. Egyszer kész lesz, és nagyon jó lesz, de ki tudja, mikor?
Nézze meg a Lokomotív Blog videós beszámolóját is:
– Faragó László –
