Az elmúlt időszakban tanúi lehettünk annak, hogy az orosz-ukrán háború miatt több millió embernek kellett elmenekülnie hazájából, és a menekültek között többezer gyermek is van, akik számára védelmet kell biztosítni. Interjú Martina Tomic Latinac-kal az UNICEF gyermekvédelmi és gyermekjogi szakértőjével.
Martina Tomic Latinac a Dorkász sajtótájékoztatóján volt jelen az UNICEF képviseletében. Méltatta a debreceni befogadóállomás tevékenységét, de mi ennél többre is kíváncsiak voltunk.
A háború első napjaiban elhangzott, hogy körülbelül nyolcmillió menekült érkezik Ukrajnából. Most is azt halljuk, hogy naponta körülbelül 10 ezren jönnek Magyarországra. Meddig lesz ez így?
Ez az, amit mi sem tudunk, mert nem férünk hozzá a pontos adatokhoz. A megbízható adatok nagyon fontosak lennének, mert segíthetnének megérteni a helyzetet, megtudni, hol vannak jelenleg a menekültek, vagy eltervezhetnénk, hogy hová menjünk, megtudhatnánk pontosan hol van szükség a segítségünkre. Magyarország tranzitország. Az emberek általában nem maradnak itt, csak átutaznak az országon, de a tervük az, hogy eljussanak például Németországba, egy skandináv országba vagy Franciaországba. Így volt ez 2015-2016-ban, a menekült-migráns válság idején is.
Az ukrán állampolgárok még meneküléskor sem kérnek azonnal ideiglenes védelmet, legalábbis ez volt a tapasztalatom Lengyelországban. Először is szeretnének tájékozódni, maguk akarják eldönteni, merre menjenek tovább. Sokuk számára a tranzitországban való tartózkodás csak átmeneti megoldás. Később talán rájönnek, hogy ez már nem átmeneti tartózkodás, és időbe telik, mire eldöntik, hogy itt akarnak-e maradni, vagy máshová mennének. Magyarország esetében sokan csak átutaznak az országon. A Kárpátaljáról érkező menekültek közül sokan kettős állampolgárságúak vagy beszélnek éppen magyarul. Számukra valószínűbb, hogy Magyarországon maradnak, és végül majd visszatérnek hazájukba. Amit biztosan tudunk, az az, hogy 34 000 ember kért ideiglenes védelmet, és ők azt meg is kapták. Azt is tudjuk azonban, hogy a menekültek között vannak magyar állampolgárok is, hiszen – mint már említettük – kettős állampolgársággal rendelkeznek és nem kérnek ideiglenes védelmet. Azért jöttek ide, mert beszélik a nyelvet, és remélik, hogy találnak valamilyen boldogulási lehetőséget, és az is előfordul, hogy a távoli rokonaik is itt élnek.
Mi a fő különbség az országok között a gyermekvédelmi szempontból?
A környező országokban nagyon eltérőek a tapasztalataink. Ukrajna volt az az ország, ahol a legtöbb bentlakásos ellátó intézményben nevelkedő gyermek élt. Több mint 90 000 gyermeket élt szülői gondoskodás nélkül, és amikor a háború hirtelen kitört, ezeket a gyerekeket biztonságos helyre kellett helyezni. Magyarországon az első menekülthullám idején kevés ilyen csoport volt. Ide érkeztek, majd folytatták útjukat Németországba, Olaszországba, Franciaországba. Lengyelországban azonban jelentős számú gyermek van jelenleg is szülői gondozás nélkül. Korábban bentlakásos intézményekben éltek, most pedig sürgősen biztosítani kell számukra egy alternatív ellátást Lengyelországban családi környezetben. De Magyarországon is van egy nagyon sajátos csoportja a gyermekeknek. A fiatal sportolókról van szó, akik szeretnék folytatni pályafutásukat, szeretnék folytatni az edzéseiket, de erre nagyon korlátozott lehetőségük van Ukrajnában. Ezért aztán Magyarországra jönnek, és időnként hírességek, cégek vagy sportegyesületek szponzorálják őket.
Pontos számokat nem tudok, de ezek a fő különbségek, amiket a szomszédos országok között látok. Az összlétszámot tekintve minden bizonnyal Lengyelország volt a leginkább érintett, mivel ott található a leghosszabb közös határ Ukrajnával. De jelentős számokat tapasztalhatunk más szomszédos országokban is. Magyarországon 34 000 ember kapott védelmet, míg Horvátországban 20 000 körüli volt a legutóbbi szám. Hasznos lenne megnézni a statisztikákat európai szinten, de nem vagyok benne biztos, hogy rendelkezésre állnak ezek az adatok összehasonlítás céljából. Pedig ez lenne a módja annak, hogy megtudjuk, hol vannak jelenleg a menekülő gyermekek.
Ön szerint mennyire hatékony a rendszer? Hogyan fogadják a menekülteket Magyarországon?
Ez a válság nem hasonlítható egyetlen korábbi válsághoz sem. Alapvetően vannak olyan emberek, akik Ukrajnából menekülnek, és olyan EU-tagállamokba lépnek be, amelyek magas jövedelmű országok. Mindenki azt gondolná, hogy jól működő gyermekvédelmi, szociális és egészségügyi oktatási rendszerünk van mindenhol az EU-ban. De amikor ilyen sok gyerek érkezik, akkor azt tapasztaljuk, hogy még a jól felszerelt, jó erőforrásokkal ellátott rendszerek sem elegendőek, mert nem tudnak megbirkózni ekkora terheléssel. Ez az, ahol az UNICEF hozzáadott értéket képvisel. Elkezdtük támogatni a különböző önkormányzatokat, hogy erősítsék képességeiket a megnövekedett szükségletekkel való megbirkózás érdekében. Például további szociális munkásokra, tolmácsokra, egyebekre van szükség, támogatjuk partnereinket az alkalmazásukban. Támogatást nyújtunk, ha szükséges, azért, hogy a gyermekek részesülhessenek a rendszer előnyeiből. Mert ha azokra az ideiglenes szolgáltatásokra hagyatkoznánk, amelyeket kizárólag civil szervezetek vagy egyes csoportok nyújtanak, az nem lenne hosszútávon fenntartható. A civil szervezetek és a különböző csoportok nem kapnak kellő támogatást, nem tudják hosszú távon fenntartani működésüket. Néhány hónapig folytathatják munkájukat, de akkor jön a kérdés: mi lesz ezután? Fontosnak tartom tehát, hogy folyamatosan felhívjuk a figyelmet annak fontosságára, hogy a gyermekeket, családokat összekössük az adott országban elérhető szolgáltatásokkal.
36 millió forint gyűlt össze a debreceni Békekoncerten az ukrajnai menekültek részére
Van bárhol valami hasonló megoldás, mint ami Debrecenben található?
Szerintem ami elképesztő Debrecenben, az az ágazati összefogás. Nagyon látványos. Ez a fajta együttműködés általában nagy kihívást jelent, még akkor is, ha éppen nem menekültek szükségleteire reagálunk, hanem például bizonytalan helyzetben élő családokon próbálunk segíteni. A különböző szektorok együttműködését nagyon gyakran alkalmazzuk, amikor nem tudunk megfelelni az elvárt normáknak. Néha meglepően nehéz, igazából az embereken, a kapcsolataikon, az egymással való hatékony együttműködésen múlik. A gyerekeknek összetett szükségleteik vannak, és nem lehet őket egyetlen szolgáltatással támogatni. A magyarul nem tudó, vagy nagyon hátrányos körülmények között élő kisgyereknek a kezdetektől fogva támogatásra van szüksége. Egy ilyen gyereknek tudnia kell, hogyan kell fogni a tollat, hogyan kell megtanulnia a nyelvet, meg kell tanulnia néhány alapvető szociális és érzelmi készséget. Később ennek a gyermeknek óvodába kell jutnia, az oktatáshoz való hozzáféréshez be kell oltani stb. Tehát nyilvánvaló kapcsolat van a különböző rendszerek, az egészségügyi rendszer, a gyermekvédelem és az oktatási rendszer között. Ugyanakkor, ha ennek a gyermeknek a családja nehézségekbe ütközik, vagy további szociális szolgáltatásokra van szükségük, akkor ezeket a szolgáltatásokat általában a gyermekvédelmi rendszer biztosítja. Tehát nyilvánvalóan szükség van a hatékony koordinációra és együttműködésre minden egyes gyermek esetében. Valójában meg kell vizsgálnunk ezeket az igényeket az ágazatok között, és közösen kell meghatározni azokat a dolgokat, amelyekre a gyermeknek szüksége van. Pontosan tudnunk kell, mi a gyermek érdeke, azért, hogy tartós megoldást találjunk.
Ez csapatmunka, soha nem csak egy ügyintéző vagy egy rendszer végzi el ezeket a feladatokat. Ez az, amit én nagyon pozitívan látok, és ezért döntöttünk úgy, hogy támogatást nyújtunk a debreceni önkormányzattal kötött partnerségen keresztül. Itt együttműködünk és támogatunk egy gyermek- és családjóléti központot, a Dorcas Camp-et, egy roma közösségi házat, amely Debrecenben is működik. Több partner fogott össze, és ez egy nagyon pozitív példa arra, hogyan kellene máshol is intézni a dolgokat a önkormányzatoknak. Más önkormányzatoknál ez az ágazatközi együttműködés nagyobb kihívást jelent. Ez a debreceni program egy zászlóshajó, amelyet nagyon jó gyakorlatként tudunk népszerűsíteni. Úgy gondolom, hogy az önkormányzat tanulhatnak egymástól, mert az előttünk álló kihívások nagyon hasonlóak, és az egyik lehetséges következő lépés egy platform létrehozása lehet a már működő példák és a jó gyakorlatok népszerűsítésére. Olyan lehetőségeket is kellene teremtenünk, ahol eszmét cserélhetünk, tanulhatunk egymástól, mert a megoldások egy részét valószínűleg valamelyik önkormányzatnál már meg is találták.
Mi a helyzet más szervezetekkel, például a Vöröskereszttel való együttműködéssel?
Az UNICEF az ENSZ család tagja, de nagyon szorosan együttműködünk civil társaságokkal, csoportokkal és különböző jótékonysági szervezetekkel is. Magyarországon az UNICEF valójában két szálon hajtja végre a menekültelhárítást. Szorosan együttműködünk az önkormányzatokkal, de ezt a támogatást kiegészítjük partnerkapcsolatok kialakításával, az adott területen működő érintett civil szervezetekkel. Debrecenben partneri megállapodást kötöttünk az önkormányzattal és ezen a partnerségen keresztül a DAEFI gyermek- és családjóléti központ, valamint az EU Roma közösségi központ munkáját is támogatjuk, illetve a Dorcas-t is támogatjuk, ezért mindig igyekszünk ügyelni arra, hogy minden érintett partner rendelkezzen kellő technikai kapacitással és anyagi forrásokkal, mivel mindezen szolgáltatások sokba kerülnek, többletfinanszírozásra van szükség a szolgáltatások fenntartásához.
Hasonló módszert alkalmaztunk más városokban is, például Budapesten, ahol szintán az önkormányzattal dolgozunk együtt. Együttműködünk néhány érintett civil szervezettel is, így számos civil társasággal vagy szervezettel kötöttünk partnerségi megállapodást, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A szolgáltatói rendszereket akkor támogatjuk, amikor nyilvánvaló igény van rá, és amikor az önkormányzatoknak további támogatásra van szükségük. Eddig is támogattunk különböző programokat, amelyek nem csak a menekült gyerekeket érhetik el, hanem a gyermekek más veszélyeztetett csoportjait is megcélozzuk, például roma származású, fogyatékos vagy mentális problémákkal küzdő, mélyszegénységben élő vagy bizonytalan helyzetű gyermekeket. Együtt dolgoztunk Záhony, Debrecen, Győr és Budapest önkormányzatával, ahol partnerségi megállapodásokat is kötöttünk, és remélhetőleg tovább terjeszkedünk, és elérjük azokat a közösségeket, ahol az embereknek továbbra is szükségük van támogatásra az UNICEF részéről. Ugyanakkor más ENSZ-szervezetekkel is együttműködünk. Nekünk, mint szervezetnek van egy vezérelvünk, amely szerint mindig maradjunk semlegesek és pártatlanok. Célunk, hogy valóban azokat a gyerekeket segítsük, akiknek a legnagyobb szükségük van erre politikai helyzettől, vallási háttértől, földrajzi területtől függetlenül.
Milyen egyéb programjai vannak az UNICEF-nek Magyarországon?
Több területen dolgozunk: az egyik az oktatás, ahol támogatjuk a gyerekeket, hogy mind a formális, mind a nem formális oktatási tevékenységekből profitáljanak. Dolgoztunk a különböző tanulási eszközök elosztásán is, hogy megteremtsük azokat a feltételeket a gyermekek számára, amik biztosítják, hogy részt vegyenek a felgyorsított oktatásban, mivel az ukrajnai gyerekek közül sokan le vannak maradva. Nem járhattak rendszeresen iskolába Ukrajnában a COVID és az utóbbi időben a háború miatt. Bizonyos hiányosságoktól szenvedtek, amelyek szintén befolyásolták tanulási eredményeiket. Az oktatás mellett a gyermekvédelem területén is sokat dolgozunk. A gyermekvédelem nagyon széles terület, különböző gyermekvédelmi szolgáltatásokat foglal magában, amelyek mind a menekült gyermekek, mind a befogadó közösségekből származó gyermekek számára előnyösek lehetnek, például a mentális egészség és a pszichoszociális támogatás, a szociális munkások által nyújtott esetkezelési szolgáltatásokhoz való hozzáférés, támogató programok bemutatása, bizonyos ismeretek és támogatás nyújtása szülők számára stb.
Egy másik terület, ahol dolgozunk, az egészséggel, a prevencióval vagy a különböző egészségügyi állapotokkal kapcsolatos, de azt is biztosítjuk, hogy az emberek hozzáférjenek a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Végül meg kell említenem munkánk szociális védelmi részét. Egyes településeken, ahol szükség van rá, és ahol az önkormányzatok már rendelkeznek tapasztalattal az ilyen jellegű támogatások végzésében, készpénzes segélyprogramot is nyújtunk. Tehát itt alapvetően készpénzről van szó, amelyet az önkormányzatnak ki kell osztania kiegészítő anyagi támogatásként közvetlenül a menekültek között, de a befogadó közösség néhány más kiszolgáltatott csoportjának is, bizonyos jogosultsági kritériumok alapján. Ez azt jelenti, hogy egy család anyagi támogatást kap ahhoz, hogy fedezni tudja a gyermekek egyre növekvő szükségleteit. Sokszor az Ukrajnából érkező családok elvesztették a jövedelmüket, az állásukat. Néhányan nem találnak rögtön munkát Magyarországon, de az is előfordul, hogy dolgoznak, de nagyon alacsony fizetést kapnak. Így további anyagi támogatást adunk nekik, hogy kielégíthessék gyermekeik szükségleteit. Végezzük az utómonitoring-ot is, hogy lássuk, hogyan használták fel ténylegesen ezt a készpénzes segélyt, és megtudtuk, hogy a családok időnként alapvető szükségleteik fedezésére használják fel a pénzt, például ebből fizetik a rezsi költséget, mert az árak megnőttek, és ők küszködnek a fűtési költségeik fedezésével. Néha ebből a pénzből élelmiszert vagy ruhát vesznek a gyerekeiknek, vagy valamilyen más szükséges dolgot.
Melyik szervezet a kedvence Magyarországon?
Azt kell mondanom, hogy az itt végzett munkám során számos, nagyon korlátozott erőforrással rendelkező szervezet rendkívüli elkötelezettségének voltam tanúja. A különböző szervezeteknek más-más szerepük, kapacitásuk és erőforrásaik vannak, így nem igazán mondhatom, hogy bármelyik a kedvencem lenne. Az UNICEF megbízatásának része a nemzeti és helyi önkormányzatok, de a civil szervezetek támogatása is. Fontos, hogy ezen a válságon keresztül megerősíthessék saját szerepüket, kapacitásukat, hogy a jövőben jobban fel tudjanak készülni, és szervezetként rugalmasabbak legyenek. Ez vonatkozik a szolgáltatói rendszerekre is. Rugalmasabbnak kell lenniük a hirtelen megnövekedett terheléssel szemben. Válság mindig előfordulhat, mi pedig nagyon törékenyek vagyunk. Ha bármire is megtanított ez az ukrán válság, az az, hogy milyen törékenyek lehetünk, amikor hirtelen hatalmas munkaerőt kell mozgósítanunk a menekült gyerekek szükségleteinek kielégítése érdekében.
-N. Nagy Sándor -
