Tiber László szerint a Siófoki Bányász maradandót alkotott a magyar labdarúgásban azzal, hogy másodosztályú csapatként – azóta is egyedülálló módon – 1984-ben megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK), egy évvel később pedig feljutott az élvonalba.
“Akkoriban azt mondták, csodát tettünk – talán kicsit mi is úgy érezzük -, ami közel negyven évig elhúzódott. Úgy gondolom, maradandót alkottunk a siófoki futballéletben és a magyar labdarúgásban is” – nyilatkozta az MTI-nek Tiber a siófoki aranycsapat hagyományos, minden évben megrendezett összejövetelén.
“Megvoltak a vezéregyéniségek a csapatban, akik ott voltak a harcvonalban az elsők között, akikre felnéztek a többiek, elfogadták az érveinket és utasításainkat, hiszen idősebbek, tapasztaltabbak voltunk, NB I-es múlt állt mögöttünk, tehát hallgattak ránk” – idézte fel a korszakos sikerek titkát Tiber, és hozzátette, mint az eredmények is bizonyítják, mindez nem volt haszontalan.
A Budafoki MTE idén közel járt ahhoz, hogy NB II-es együttesként megnyerje a MOL Magyar Kupát, ám a finálét végül 2-0-ra elveszítette a Zalaegerszeggel szemben. Tiber úgy fogalmazott, nem okozott álmatlan éjszakákat neki a dél-budaiak remek szereplése, talán még egy kicsit szurkolt is nekik, mert ennyi év után már nem foglalkoztatja, hogy kizárólag a siófokiak tartsák ezt a csúcsot.
“Már másképpen reagálunk erre, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Közel járt hozzá a Budafok, és úgy gondoltam, talán még jó is lenne, ha egy alacsonyabb osztályú csapat nyerne” – fogalmazott Tiber, aki kétszer szerepelt a magyar válogatottban, és mindkét mérkőzésen gólt szerzett.
A korábbi támadójátékos leszögezte, egy személyben Takács Lászlónak köszönhetik, hogy minden évben találkozhatnak egymással, mert minden alkalommal ő szervezi az összejöveteleket.
“Nagy büszkeséggel várjuk a következő évet, hiszen oly rég voltak a sikerek, de olyan kellemes és kedves élmények fűznek hozzá bennünket. Nagyon fontos, hogy ne legyünk kevesebben, mert sajnos minden évben hiányzik egy-két ember az előző esztendőhöz képest” – mondta. Tiber arra utalt, hogy néhai vezetőedzőjük, Szőke Miklós mellett már Olajos Sándor, Handel György, Onhausz Tibor és Havasi József is elhunyt.
A Videotonból igazolt Tiber számára azért volt hatványozottan pikáns az MNK 39 évvel ezelőtti döntője, mert az ő javaslata nyomán éppen szülővárosában, Székesfehérváron rendezték a Rába ETO ellen 2-1-re megnyert mérkőzést, ugyanis a siófoki stadion nem volt alkalmas, hogy ilyen jelentős találkozónak otthont adjon.
A keret egyetlen siófoki születésű és nevelésű futballistája Takács László volt, aki elmondta, a nagy siker huszadik évfordulója után kezdtek el egyre többet találkozni az egykori játszótársak, eleinte három évente, mostanában pedig már minden évben legalább egyszer.
“A sikerek hozták össze ennyire ezt a csapatot. A pályán egymásért küzdöttünk, és ha valakinek valami gondja van, akkor a másik a mai napig segít neki” – nyilatkozta az MTI-nek.
Szereplésüket csodálatos menetelésnek nevezte, hiszen három NB I-es csapatot is elbúcsúztattak, a Videotont, a Ferencvárost és a Tatabányát, a döntőben pedig a Verebes József-féle Rába ETO-t győzték le.
“Ez abban az időben is szenzációnak számított. Örök élmény, amit nem lehet elfelejteni. A székesfehérvári döntő is olyan volt, mint egy álom, hiszen az ember ilyenről álmodik gyerekkorában, amikor elkezd futballozni” – mesélte Takács.
Mint felidézte, a kupagyőztes csapat elindult a KEK-ben, és abban az idényben feljutott az NB I-be, tehát a kupameneteléssel nem ért véget a sikerkorszak.
Jövőre lesz az MNK-aranyérem negyvenedik évfordulója, erről Takács egyelőre csak annyit mondott, komoly ünnepség lesz, amelynek részletei nagyjából már összeálltak a fejében.
(MTI)
