Hadházy Ákos független parlamenti képviselő osztott meg egy döbbenetes videót arról, hogy egy csúszós műanyaggal kibélelt, legtöbbször vizet alig tartalmazó hosszú csatorna gigantikus csapdaként működik Sarud határában.
Ha az őz, nyúl, róka belecsúszik, soha nem fog tudni elmenekülni. Nagyon sok fotót kaptam a helyszínről, olyan állatokról, amelyek nem voltak ilyen szerencsések, és az egyre reménytelenebb menekülési kísérlettől kimerülve egyszerűen belefulladtak a csordogáló vízbe
– számolt be Facebook-oldalán Hadházy.
A film készítője szerint az öntözőcsatorna/csapda Sarud határában, Natura 2000 területen fekszik, és szerinte sem környezetvédelmi hatástanulmány nem készült, sem vízügyi engedélyt nem kapott az építkezés.
Hadházy megemlíti, a környezetvédelmi hatóság volt az, amit a Fidesz a legelsők között vert szét, így egészen életszerű, hogy ezt a barbár, hatalmas csapdát senki nem engedélyezte.
Idézi egy vadász beszámolóját is:
Őzbakra vadásztunk, amikor az utunk itt vitt el a csatorna mellett (amióta van ez a szörnyű vesztő hely, azóta naponta legalább egyszer elmennek a kollégák mellette). Éppen az áldásos tevékenységéről beszélgettünk, amikor észrevettük, hogy egy őzgida van benne a csatornában. Látszott rajta, hogy ki van már merülve teljesen, de nem sokat gondolkodtunk rajta, hogy ki kell vennünk valahogy. Igen ám, de ő egy vad, aki alapból tart az embertől, de megpróbáljuk. Félre tettük a vadászszenvedélyt és mint vadmentő szerepbe meg gumicsizmába bújva megkezdtük a mentő akciót. Én lementem a hevenyészett létrán a csatornába (ami arra szolgálna ,hogy a csapdába került vad kimásszon rajta) és megpróbálom a vége felé terelgetni őt, míg a hivatásos kolléga pedig a csatorna parton követ lassan bennünket és ha kell majd segít kijönni a gidával. Egy pár száz métert mentem benne, de mintha jégén járnék, még az ember sem tud biztosan megállni a nyálkás alján,bár most szerencsére kevés víz volt benne, Szépe lassan haladtam előre míg a kis gida próbált „menekülni” de mindig szétcsúszott a lába és folyamatosan sírt hívta az anyját . Akár hiszik akár nem közben imádkoztam,hogy ez a kis élet megértse nem bántani akarom ,hanem segíteni neki. Beszéltem hozzá ne félj nem bántunk stb. De nagyon el volt már „csigázva” így mikor utolértem viszonylag könnyen megtudtam fogni. Gyorsan összefogtam először a hátsó majd első lábait és felvettem a nyakamba és elindultam vele a létra felé. Először még sírt de talán a hangom miatt, vagy rájött ,hogy most őt nem akarjuk bántani vagy a kimerültség ,de ráhajtotta a kis fejét a vállamra hagyta, hogy vigyem a szabad élet felé. Így értünk a létrához ahol már vár a barátom. Segített ki jönni és letettük fűre háttal a csatornának ,egy kicsit még fogtam pihegett, aztán elengedtem és beváltót a garádba, aztán át a kukoricába. Utána abba is hagytuk a vadászatot ,még sokáig beszélgettünk róla, hogy mi lehet vele. Bízzunk benne,hogy túlélte a megpróbáltatásokat.
