Mivel napjainkban egyre fontosabb az egészséges életvitel, ennek köszönhetően a „Debrecen Venture Catapult Program” keretében meghirdetett pályázat is ezzel a témakörrel kapcsolatos ismeretre fókuszál. Kutatási témám címe”Egészséges a zsír?!
A mangalica fogyasztásának felmérése a középiskolások és a felnőttek körében” ebből adódóan fontosnak tartottam, hogy egy interjút készítsek a mangalicatenyésztés magyarországi egyik jelentősebb személyével, Dr. Sásdi Andrással, aki a kezdetektől egészen napjainkig elmesélte, hogy a mangalica tenyésztés hogyan is alakul Magyarországon. Sásdi András mindig is agráriummal szerettet volna foglalkozni, ezért először erdőtelepítéssel kezdet és a földvásárlással összefüggésben találkozott először a mangalicával. A MOE elnökével, Tóth Péterrel egy házban lakott már akkor (a Hatvan u. 6. szám alatt) és szoros baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Péter akkor már komoly lépéseket tett a nemzeti kincsünk megmentéséért. A két világháború közötti időszakban kiadott könyvritkaságain keresztül bepillantást lehetett nyerni a mangalicáról, annak vágási módjáról, illetve a tartástechnológiájáról. A mélyinterjú alatt Sásdi Úr egy kalandos történet is elmesélt, miközben földeket vásárolt volt egy nagyobb tétel, de a gazdája csak úgy akarta eladni, hogy ha megveszi vele a valamikori TSZ telep istállóját is és ekkor kereste fel Tóth Pétert. Már egy olyan stabil állománnyal rendelkezett, hogy támogatásával 500 hízóval elindította a vállalkozást, majd több ezer állata volt, közte 650 kocával. Ekkor már úgy érezte, hogy beleszerelmesedett a mangalica gondolatába is. Vörös és szőke mangalicákat tartott. A mangalica nagyüzemi tartása a két világháború között volt honos, de teljesen más típusú sertéshízási technológia létezett akkor, mint ma. Az emberek türelmesebbek voltak, a huszonegyedik század húspiaca dekákról, grammokról, naponta való tömegnövekedésről szól. Valamikor Magyarországon 9 millió sertés volt, csakhogy gyakorlatilag egy zárt piacon dolgozott az ágazat, és jellemzően az orosz piac volt a legnagyobb felvevője a magyar sertéseknek. Kitörési lehetőségünk sem volt (KGST). A rendszerváltás után kinyíltak a piacok, és az akkori TSZ-eknek, állami gazdaságoknak a szétesése gyakorlatilag magára hagyta az állattenyésztést. Miután az Európai Unió tagjai lettünk, elmondható az, hogy drasztikusan megváltozott az állattenyésztés és a mezőgazdaság viszonya, hiszen az EU-n belül, jellemzően a földalapú támogatásokon keresztül, a növénytermesztés kapott nagy támogatást, és a biztos profitot jelentő növénytermesztés felé ment el az ágazat. Háttérbe szorult a tenyésztés, illetve a technológia, egyértelművé vált, hogy lemaradtunk a világtrendektől. Mind tenyésztésben, mind technológiailag. A sertéskérdést kőkemény gazdasági alapokra kell helyezni.
Sásdi Úr véleménye szerint akkor fog a sertésszám növekedni, ha egyszer rend lesz az ágazatban, Véleménye szerint az elmúlt években nagyon komoly előrelépések történtek, hiszen meghatározó döntéseket hozott a kormány, elsőnek a sertésre lett bevezetve az ötszázalékos áfa, később a tőkehúsokra is, ez egyértelműen pozitív változásokat hozott. Ezzel párhuzamosan nemzeti forrásból segítette a kormány a sertéstartókat, bevezették a tenyészkoca támogatást, amely jelentősen segítette a tenyésztők munkáját. Amíg Európában a malacszaporulattal nagyon komoly tenyésztői munkák folytak, Magyarországon ez elmaradt. Ebben kell utolérni magunkat, valamint olyan telepeket kell építeni és fenntartani, amelyek nemzetközi szinten is versenyképesek technológiailag. A magyar vágóhidak csődjével gyakorlatilag a helyi sertéstartók is csődbe kerültek, hiszen nem volt kinek eladniuk a jószágot. Nyugat-Európában a nagy vágóhidak tulajdonosai is a sertéstartók lettek. Nálunk ez ugyanúgy maradt, teljes különválik a sertéstartói és a vágóhídi tulajdon Magyarországon (kivétel: Mohács). Egy hússertés 5 hónap után már vágóhídon van, ezzel szemben a mangalicára több mint egy évet kell várni, hogy vágósúlyát elérje. Szabadban tartott vagy félrideg tartású, táppal nem etetett mangalica 14–20 hónapos korára éri el a minimum 145 kilogrammos vágósúlyt. Az árakban tehát, ha ugyanazt a takarmányt ennék, és ugyanolyan egyéb költségek jelennek meg minimum háromszoros különbségnek kellene lenni a mangalica javára. Ez meg is van a boltokban. De nem a felvásárlási árakban. A mai sertéspiacot egyébként abszolút a német láncokra és a német árakra trenírozták. Ezért olyan, mint a hullámvasút, például másfél évvel ezelőtt a 350 forintos árnak is örültek a gazdák, és nagyon boldog volt mindenki. Most körülbelül 460 és ezt szörnyűségként élik meg. Az a helyzet, hogy ebből a hullámvasútból sokan kiszállnak. Ezt nem lehet kicsiben csinálni már. Az elmúlt 15 évben ugyanis a mangalica felvásárlási ára alig néhányszor érte el a fehér sertésének a másfélszeresét, de jó néhány évben úgyszólván semmi különbség nem volt. A közepes méretű, 50-70 kocát tartó telepek pedig csakis akkor nyújtanak tisztes megélhetést gazdájuknak, ha a takarmányt saját birtokukon képesek megtermelni, nem kell alkalmazottat tartaniuk, tehát a családtagok dolgoznak és termékeiket, illetve a hízókat otthon feldolgozva, biztos vevőkörnek adják el, közvetítő kereskedő részvétele nélkül, esetleg saját boltjukban. Vágóhídra ők a legritkább esetben tudnak szállítani, ugyanis szinte soha nincs egyszerre ötven vagy annál több azonos súlyú hízó, amiért érdemes egyáltalán járművet rendelni.
A mangalicatenyésztés nem könnyű pénzszerzés, a hét minden napján végzendő kemény, komoly kockázatokkal járó, többféle szakértelmet követelő munka. Az évek tapasztalatai alapján sokan belekezdenek a mangalicatenyésztésbe és még többen abba is hagyják, miután kiderül, hogy a papíron szépen mutató várható eredmény valahogy nem akar összejönni. Tóth Péter azonban egy kivételt képez, mivel a mangalica sonka és lapocka iránt továbbra is növekvő érdeklődést mutató spanyol vonal marketing munkáját nagyon jól kézben tartotta és viszonylag szűkös állomány mellett egy jó storyval erős brandet épített fel a csapatával. Ezen jó marketing tevékenységgel megfelelő minőség mellett a mangalica termékek eladhatóók hazánkban is. A magyar fogyasztónak az jut eszébe, hogy nincs benne koleszterin, szájról szájra általánosan elterjedt tévhit emberek egymásnak adva az okosabbnál, okosabb mondatokat, felépítettek egy brandet. Maguk építették fel. Anélkül, hogy egyébként élő mangalicát láttak volna, vagy akárcsak kóstolták volna, de mindenképp fontosnak érezték elmondani, hogy ˝nincs benne koleszterin”. Legyünk büszkék rá, hogy Debrecenből indult a mangalicatenyésztés reneszánsza, eljutott a külföldi piacokra és a 21. századgasztronómia részévé vált.
Sásdi Úr véleménye szerint a mangalica tevékenységet hazánkban annyira már a jövőben nem lehet fejleszteni. Ebben nincs több véleménye szerint. A magyar piac árfüggő. A mangalicának fele annyi malaca van és sokkal lassabban nő, így évente körülbelül 200 ezer forint a kocák tartási költsége Vitathatatlan, hogy az afrikai sertéspestis hazai felbukkanása megviselte a sertéságazatot, úgy a termelőket, mint a feldolgozókat. Ne felejtkezünk meg arról sem, hogy az állategészségügyi védőintézkedése komoly nehézségeket támasztottak az ágazat egyik legsérülékenyebb szegmensében, a mangalicásoknál. A vaddisznókban kimutatott fertőzés bejelentése után szinte azonnal bezárultak a legjobb felvevőpiacaiknak számító távol-keleti országok: a mangalicahús export majdnem felét felvevő Japán mellett Dél-Korea és Kína. Németország a világelső sertéshús exportőre, de ne felejtkezzünk meg Spanyolországról sem. A német sertéshústermelés és export a gazdasági válság ellenére folyamatosan emelkedő tendenciát mutat, többéves szünet után újra szállíthat sertéshúst Kínába. Kínában éppen azokat a testrészeit kedvelik leginkább a disznónak, amelyeket az európai ember kevésbé preferál: a csülkét, a belsőségeket, az orrát, fülét és zsírját Az ASP bejelentése előtt az 500 forintot is elérte a felvásárlási ár, ezután 400-420 forintos kilogrammonkénti árról beszélhetünk. A japán piac átmeneti elvesztése komoly érvágás volt, ami a felvásárlási árak esésében is megmutatkozott, noha mostanra már kismértékben megint emelkedtek is az árak, elérve az 500-530 forintos kilogrammonkénti súlyra számolt értéket. Az állategészségügyi hatóság a vírus felbukkanásakor az ország valamennyi mangalicatenyészetét függetlenül a valós tartási körülményektől és a földrajzi elhelyezkedéstől a legveszélyesebb kategóriába sorolta, és ennek megfelelően a legszigorúbb védőintézkedések bevezetésére kötelezte a gazdálkodókat például kettős kerítésrendszert kellett kiépíteni a telepek köré. Ez több millió forintos költségként jelent meg a tenyésztőknél, amely már a tevékenység ellehetetlenülésével fenyegetette a gazdákat. A MÁK tenyészkocánként mintegy 70 ezer forintos támogatást biztosított. A Vidékfejlesztési Program génmegőrzési támogatásainál kocánként 198 eurós támogatást is biztosít. Azt gondolom, hogy a belföldi fogyasztásösztönző, mangalicatermékeket népszerűsítő kampányok elindításával és az új célpiacok megszerzésének támogatásával sikerül a mangalicatenyésztők táborát megtartani és bővíteni.
Köszönetnyilvánítás: Köszönet EFOP-3.6.1-16-2016-00022 Debrecen Venture Catapult Program „A jövő tudósai-fiatal kutatói ösztöndíj” kutatási téma támogatásáért. A megjelenést támogatta az Európai Unió, Európai Szociális Alap – „Befektetés a jövőbe”
Szilágyi Fanny
Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar
kereskedelem és marketing szakos végzős hallgató
