Közel sem hátrány, ha egy fesztivál helyszín jó adottságokkal rendelkezik. És mi lehetne jobb adottság a rekkenő hőségben, mint egy strand?! Ráadásul a Beremenden a strand elképesztően jó.
Igy nem meglepő, hogy az Ördögkatlan harmadik napjának a délelőttjét a beremendi strandon töltöttem, ahol úszás közben azt is megállapíthattam, hogy a Vízhang-színpad, amely az esti koncert miatt a medencére épült, kellően stabil. A rendezők tavaly próbálták ki először, hogy működik az ötlet a gyakorlatban, mivel bevált, ez évben is megépítették. Csütörtök este Richard Wagner: Sigfried-Idyll -je szólalt meg. A kamarazenekari kompozíció Wagner egyik legnépszerűbb zenekari műve, a szerző születésnapi ajándékként komponálta a darabot második feleségének, Cosimának, miután fiúk, Siegfried megszületett…
Továbbra is 36 C
A továbbra is 36 C ellenére hihetetlen bátorsággal sikerült elhagyni a strand területét és némi ennivalóhoz jutni. A fesztiválok étkezési lehetőségei ritkán kedveznek az étel intoleranciával küszködöknek, így győzelemként sikerült most is elkönyvelnem azt, hogy egy órás várakozás után ugyan, de sikerült ennivalóhoz jutni. Amúgy meg, ha tudom ezt, miért nem készülök fel erre?
Offlájn Rezervátum
Sikerült eljutni ezt követően a közelben lévő Offlájn Rezervátumig, ahol a jelzéseknek megfelelően ’repülőre’ kapcsoltam a telefonomat, majd szalmaágyra hanyatlottam, hogy az árnyékből kövessem azokat, akik bekapcsolódtak a mozgás-érzékelő szakkörbe. „Régen ezt táncnak hívták, manapság pedig mozgásérzékelésnek élő zenére. Mindenesetre így tudományosabb – és az is könnyebben kipróbálja, aki nem akar vagy nem tud táncolni.”-foglalta össze a történésről a lényeget a szakkör vezetője. Erősen vonzott, hogy a következő programba aktívan részt vegyek, amely az ágykontroll tréning volt, vagyis a Rezervátum árnyas fái közötti csoportos alvás, a közös melatonin termelés,de nem, mivel közelgett a nyertes jegyek beváltása.
Mit csináljak, hogy jobban érezd magad?
A szerencse, vagyis a sorsolás segítségével hozzá jutottam ugyanis két jegyhez, Hajdú Szabolcsot, Kizlinger Lilla rendezte. „Ki vagyok én, ha nem a szüleim hibái? Mit tehetek, ha egy nap észreveszem, hogy anyám mondatai jönnek ki a számon? Ráléphetek-e valaha a leszakadás útjára, vagy örökre cipelnem kell tovább, amit otthon akarok hagyni?”- többek között ezeket járták körül. Az, hogy valóban mekkora szerencse is volt ez, jól tükrözi az, hogy a darabot két alkalommal játszották egy nap és nem kevesen voltak, akik másfél órás sorban állas után (link előbbi cikk) sem jutottak be az előadásra. A darabról, annak erősségéről, esetleges problémairól, arról a kérdésről, hogy kimondottan melyik korosztálynak szól, hosszan lehetne írni, de most, amikor rohanok egy újabb programra nem tenném…
– Sz.B. –
