Buk István 2019 óta a Szegedi Zsidó Hitközsége elnöke. Az elmúlt öt évben, a koronavírus-járvány okozta nehézségek ellenére elmondható, hogy sikerült fellendítenie a közösség életét, emellett az alapítvánnyal együtt sikerült olyan programokat megvalósítania, amelyek minden korosztály számára érdekesek voltak. Az idei év azonban a Szegedi Zsidó Hitközségnél is a Holokauszt 80. évfordulójáról szól, az elnököt most többek között erről is kérdeztük.
2019 óta a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke. Egy akkor készült interjúban a delmagyar.hu-nak azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a közösségi élet újra fellendülne. Sikerült ezt a célt megvalósítania?
Így van, 2019. április végén a Hitközség Közgyűlése titkos szavazással választott meg a közösség elnökének. Tulajdonképpen két alapvető célom volt, a választott elöljárósággal közösen, az egyik a hitélet fellendítése és a Zsinagóga teljesebb körű bemutatása, a másik a vonzó programok megszervezése és egyben a turizmus fellendítése. A 2019-es év végére bizakodásra adó eredmények születtek. Többen jöttek Istentiszteletre, a Zsinagóga turisztikai látogatottsága is emelkedő tendenciát mutatott és a szakszerűen rendbe tett kert szintén nagy látogatottságnak örvendett.
Ezt követően, a koronavírus-járvány, miként befolyásolta a közösségi élet fellendítését?
A következő, azaz a 2020-as évre tervezett programok megvalósítását megakadályozta a kirobbant koronavírus-járvány. Egészségügyi javaslatra bezártuk a Szegedi Zsinagógát, és a programokat töröltük. A hitélet a “virtuális térbe” költözött, ami először szokatlan megoldásnak tűnt, de egy idő után több előnyét is kihasználtuk.
A vallási vezető, több olyan településre eljutott, ahol már nincs hitélet, és onnan közvetítette a szombat-fogadást. Ezzel a megoldással olyan Zsinagógákat sikerült bemutatni, ahol az épület már nem Zsinagógaként üzemel. Az internetes kapcsolat szintén több emberhez eljutott. A hitközség irodai dolgozói otthonról végezték a munkát. Összességében tehát azt gondolom, hogy elmondható, hogy a körülményekhez képest jól teljesített a közösség.
A 2023-as évet milyennek értékelné a közösség szempontjából?
2023-as év jellemzően ott folytatódott, ahol 2020 elején a járvány megálljt parancsolt. A programok nagy általánosságban és a teljesség igénye nélkül a Zsinagógában kialakított, kiállító térben zajlottak, ahol több fotó és festmény kiállítást is rendeztünk. A felújított díszteremben a Gólem színház vendégjátékát élvezhette a közönség, mindeközben vallásközi beszélgetéseket bonyolítottunk le a társegyházak képviselőivel. Régi vágya volt a közösségnek, hogy a két főrabbiról Löw Lipótról és Löw Immanuelről, akik Szegeden, de országosan, sőt nemzetközileg is elismert tudósok voltak, közterület legyen elnevezve. Ez az álom a szegedi önkormányzat támogatásával idén megvalósul, ám a munkának az előkészítése ugyancsak 2023-ban kezdődött, ami szintén meghatározóvá tette ezt az évet. Alapvető feladatunkként tekintünk továbbá a temetői épületek rendbetételére. A “cinterem” kivételével, a többi épület belső felújítása megtörtént, jelenleg a külső részek rendbetétel zajlik.
Hány tagot számlál most közösség?
Szerencsére elmondható, hogy az újjá alakult és egész működésében megváltozott alapítvány sokat segített és segít a hitközség munkájában, program szervezésében.
A vallási életben alapvetően nincs nagy változás, persze több a betérő, akik főleg a fiatalabb korosztályból kerültek ki, és immár sokan közülük rendszeresen részt vesznek a közösség vallási és kulturális életében.
A 2024-es év a Holokauszt 80. évfordulójáról szól a Szegedi Zsidó Hitközségnél is. A programokat tekintve azt látni, hogy vannak átfedések a Szegedi Zsidó Kulturális Fesztivál között és az is észrevehető, hogy ezek a programok gyakorlatilag minden korosztályt igyekeznek megszólítani. Mennyire népszerűek ezek a programok, célba érte-e az a fajta tudatos tervezés, amit látni vélünk?
A 2024-es év kiemelkedő hitéleti és kulturális rendezvénysorozata a Holokauszt 80. évfordulója alkalmából szervezett események köré épül. Az alapítvánnyal közösen igyekeztünk a programokat úgy összeállítani, hogy azokkal minden korosztályt megszólítsunk.
A Holokauszt 80. rendezvénysorozat két alapvető program köré csoportosult, az egyik a hagyományos, minden évben megtartott Mártír megemlékezés, ahol a deportált és legyilkolt Hittestvéreinkre emlékezünk, a másik a vagon-múzeum kiállítás, ami a tényleges helyszínen, a Rókus-pályaudvaron volt látható. A kiállítással egy időben zajlott az “emlékező menet”, ami a volt téglagyár területén lévő emlékműtől indult és a vagon kiállítás helyszínéig tartott. Emellett idén is itt volt a Gólem színház, két előadást tartott a régi Zsinagógában, továbbá jelenleg is megtekinthető egy kiállításunk a Zsinagóga kiállító termében, amelynek témája ugyancsak a Holokauszt köré épül. Volt filmvetítés is, amely Szegedhez és a Holokauszthoz egyaránt kapcsolódott. És volt tudományos konferencia, illetve lesz Löw-konferencia is majd, a két emlékhely avatásával egyidőben.
Rendezvényeinket egyre több iskolai csoport látogatja, a Zsinagógában rendszeres a “vezetéses” turista látogatás.
Az pedig, hogy a hagyományos Szegedi Zsidó Fesztivál több programja találkozik a Holokauszt 80 programmal, csak ennek az évnek a jellegzetessége.
Azt reméljük, hogy a rendezvények, minden korosztály számára adnak olyan ismeretet, amit csak itt kaphat meg.
A tapasztalatai mit mutatnak, megingott az emberek istenbe vetett hite az elmúlt években? Mennyire nehéz ma Szegeden ezt a közösséget építeni, erősíteni?
Közösséget építeni soha nem volt könnyű, és ma sem az. Sajnos a múlt terhével nehéz bármit is kezdeni, azt mindenkinek magában kell rendeznie, igaz ez a hitre is. Hogy a ma embere miben hisz az magánügy, nehéz befolyásolni, szerintem nem is szabad.
Zárásképpen: ebben a forrongó világban, mi a legfontosabb üzenet az emberek számára az év hátralévő részére?
Én azt tartom legfontosabb üzenetnek, hogy a ma embere és felnövő fiatalok olyanoktól kapják meg a történelmi ismereteket, és olyan formában, hogy ne legyen kétségük abban, hogy a holokauszt borzalmainak soha többé nem szabad megismétlődni.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
