Filmeskönyv Koltai 80 – ezzel a címmel jelent meg tavaly Magyarország egyik legismertebb és legközkedveltebb színművészének, filmrendezéseiről és filmszerepeiről szóló kötete. A könyvet az Athenaeum Kiadó gondozásában Gaál Ildikó rádiós műsorvezető-szerkesztő, rendező írta, aki immár nyolc éve alkot egy párt Koltai Róberttel. A könyvet a 95. Ünnepi Könyvhét alkalmából 2024. június 15-én, Szegeden is bemutatták. A művész urat és párját ennek kapcsán kérdeztük. Interjú Koltai Róberttel és Gaál Ildikóval.
Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színművészt, filmrendezőt, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját bizonyára senkinek sem kell bemutatni. Számtalan közkedvelt színdarab, film, sorozat szereplője és rendezője. A nemrég megjelent Filmeskönyv Koltai 80 című könyvre úgy tekint, mint egyfajta születésnapi ajándékra, amelyben azon kollégái emlékeznek vissza az elmúlt évtizedekre, akik meghatározó szerepet játszottak az ő életében.
– Mivel a könyv címében benne van, hogy ez egy filmeskönyv, a megjelenést követően, szembe kellett néznem azzal – amire egyébként büszke is vagyok –, hogy elég sok mindent csináltam az életben. Ebbe beletartozik, egyfajta felkiáltójellel a végén a színészet, ami az alap szakmám, de rendezhettem, járhattam az országot a rádiókabaréval, szerepelhettem sorozatokban, született a történeteimből a mostanin kívül még három könyv, ezeket szintén Ildivel közösen írtuk. Nagyon örültem, hogy ebben a filmeskönyvben azok a társak szólaltak meg, akiknek rengeteget köszönhetek. Nem mintha versenyeztetni akarnám a különböző műfajokat, de a legnehezebb feladat azért mégis a filmkészítés volt, hiszen nemcsak rendeztem ezeket, hanem játszottam is bennük – kezdte gondolatait Koltai Róbert.
Gaál Ildikó rendező, rádiós műsorvezető-szerkesztő, Koltai Róbert társa, számos színházi előadást, kisjáték-és tévéfilmet hozott már létre. Három közösen jegyzett könyvük után – a Sose halok meg? Az én kabarém, Végszót adok-veszek – tavaly, a művész úr 80. születésnapjára megjelent “szubjektív monográfiája”, amelyben az általa készített interjúkon keresztül, melyekben többek között mesél Bunyik Béla producer; Darvas Ferenc zeneszerző; Dés László zeneszerző, zenész; Grecsó Krisztián író; Kern András színművész; Miklós Mari vágó; Vámos Miklós író; Nógrádi Gábor író, igyekszik bemutatni mindazt, ami Koltai Róbertet rendezőként és filmszereplőként jellemezte.
– A könyv létrejötte a kerek évfordulókhoz köthető. A Sose halunk meg című film 30, Robi pedig 80 éves lett. A megjelenésben egy pályázat volt segítségemre, amelyet filmes monográfia megalkotására írtak ki. Minek után elnyertem ezt a pályázatot, szubjektív módon kiválasztva az alanyokat, kezdetét vette a munka. A kötet 15 film köré épül. Ezek olyan filmek, amelyeket vagy Robi rendezett vagy pedig főszerepet játszott bennük, de ezen kívül szó esik benne az elmúlt nyolc évünk munkájának közös gyümölcseiről is – ismertette Gaál Ildikó.
Koltai Róbert, rendezőként filmjein keresztül történeteket akart elmesélni, olyan történeteket, amelyek így visszanézve őket, egyazon irányba mutatnak.
– A filmjeim legfontosabb ereje a csapat volt. A főszereplőket gondosan választottam ki, a mellékszerepeket pedig szerettem olyanokra bízni, akiket ismertem, akikért rajongtam és, akik engem is szerettek. Ez a szakmai munka ugyanis egybefolyik a tanítással. Nem beszélve arról, hogy az alapemberekkel, ilyen például Dés László vagy Miklós Mari, nagyon sokszor volt szerencsém együtt dolgozni – mesélte a művész úr.
Koltai Róbert nem volt képzett filmrendező, azonban ezt mindig sikerült áthidalni.
– A Robi nem volt képzett filmrendező, ám ezt mindig sikerült áthidalni különböző technikai megoldásokkal. Többek között erről is meséltek alanyaim a könyvben. Bár sokukat személyesen is, régóta jól ismerem, mégis tudtak újat mondani azzal kapcsolatban, hogy milyen volt a munka annak idején Koltai Róberttel – osztotta meg a könyv szerzője.
Gaál Ildikó könyve tavaly jelent meg, a szerző és a művész úr azóta járják az országot, a kötetet már több helyen is bemutatták, ám moderátort egyszer sem kértek, ezt a szerepet rendszerint Ildikó tölti be.
– Két oka van annak, hogy a moderátor szerepét én töltöm be. Az egyik, hogy mindenféle nagyképűség nélkül, azt gondolom, hogy rádiós műsorvezető-szerkesztőként, talán ennyi év után a hátam mögött azt mondhatom, hogy már van egyfajta rutinom a kérdések felfűzésében, és tudom, hogy mi az, amire az emberek kíváncsiak lehetnek. A másik, hogy a Robinak van egy önálló estje, amelyben ugyancsak kérdezőként jómagam is közreműködöm és, amely az ő életét mutatja be. A történeteket néha egy vers, egy dal szakítja meg, de megesik, hogy Robi helyett én mesélek el egy-egy történetet. Így van ennek az egésznek egy olyan töltete, amitől azt gondoljuk, hogy izgalmasabb lesz az előadás. Gyakran megesik például az is, hogy Robi elénekli Dés László Legyen úgy című dalát, ugyanis ez az egyik kedvence. Mégpedig azért, mert a Sose halunk meg színpadra állított verziójából kimaradt a lovasrendőr jelenet, vagyis, a lovasrendőr kicsúfolása és a Gyuszi bácsi elverése a cukrászdában. Ezt nem lehetett színpadra vinni, hiszen sem a lovakat sem a kocsit nem lehetett volna a színpadra rendezni, helyette azt találták ki, hogy a Gyuszi bácsi kezdjen el a cukrászdában egy betiltott dalt énekelni, és vegye rá erre a cukrászda teljes népét, ami meg is történt, a rendőrség pedig emiatt verje el a főszereplőt. Azóta Robi sokszor, sokhelyen elénekelte már ezt a számot, egyfajta szép emlékként – magyarázta a Koltai 80 című könyv szerzője.
A Sose halunk meg, még ma is aktuális. Hogy mitől? Koltai Róbert a következő választ adta:
– A film bemutatása óta eltelt immár 32 év, és az emberek még mindig ugyanolyan szeretettel és örömmel nézik, mint, akkor. Ez azt jelenti, hogy sikerült valami olyat elmesélni a saját életemből, úgy is, mint rendező és úgy is, mint Nógrádi Gábor társforgatókönyv írója, ami ma is él és hat az emberekre – mondta Koltai Róbert.
Ildikó szerint minden családban akad egy olyan nagybácsi, mint amilyen Gyuszi bácsi és lehet vele azonosulni. És minden családban akad egy olyan fiú is, akinek a férfivá válása Imiéhez hasonló.
Szegedhez is szép emlékek kötik őket.
– Számomra az egyik legmeghatározóbb szegedi élmény, hogy főszerepet kaptam a Herczeg T. Tamás által rendezett, Scapin furfangjai-ban, amelyet az Újszegedi Szabadtéri Színpadon játszottunk többször is, teltház előtt 2021-ben – mesélte a művész úr.
Ildikót a Laposhoz és a Tiszához kötik szép emlékek.
Zárásképpen pedig azt is megtudtuk, mire vágyik Koltai Róbert.
– Szeretném, ha sokkal több szeretet venné körbe az embereket és odafigyelés, mint amennyi az utóbbi 10-20 évben. Szeretném, ha figyelnének egymásra és, ha tudnának örülni apró dolgoknak. És annak is örülnék, ha néznének jó filmeket és szeretnék azokat – zárta a beszélgetést.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
