A 203-as pályaszámú villamosmozdonyt, ismertebb nevén „békát”, a DKV Zrt. lelkes, segítőkész munkatársai újították fel az elmúlt hónapok során. A szerelvényen kicserélték a korrodált lemezeket, a fényszórókat és a visszapillantó tükröt, elvégezték a szükséges asztalos munkákat, felújították a jármű áramszedőjét. A mozdonyt alapozás után újrafestették, a belső pedig új díszítőelemeket kapott – közölte a DKV.
Történet
A Ganz és Társa, valamint a Magyar Ipar-és Kereskedelmi Bank Rt. által megalapított Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV), 1896. június 22-én kezdte meg a teherszállítási feladatokat a környező ipartelepeken. A vasút, a teherforgalom lebonyolításához 1895-ben egy gőzmozdonyt, majd egy évvel később két villamosmozdonyt vásárolt.
Ezek a villamosmozdonyok az első, hazai gyártású, normál nyomtávú szerelvények, melyeket 1-es és 2-es pályaszámmal vett állományba a BURV. A szűk vezetőállás-térrel rendelkező mozdonyokat, tömzsi alakjuk miatt, békának nevezték el.
A mozdony eredetileg csupán két teherkocsit vontathatott, azonban az üzemeltető társaság már akkor kérvényezte, hogy a szerelvényhez további két tehervagont is kapcsolhassanak. A mozdony, 20 km/h sebesség mellett, 34 tonna terhelést tudott továbbítani. A nagyvasúti kocsik vontatásához MÁV-rendszerű, központi vonó- és ütközőkészülékkel látták el azokat. A mozdony, a többi BURV tulajdonban lévő járművel ellentétben nem rendelkezett légfékkel, mert ahhoz az egyébként is kis teljesítményű mozdonyt jelentősen át kellett volna alakítani. Továbbá, ekkoriban már beszerzés alatt állt két új modern lokomotív is.
1923-ban, a BURV kezelését a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT) vette át. A mozdonyt először M1-es jelzéssel tartották nyilván, majd 1940-ben a 7200-as számozást kapta.
1943-ban az M1-est és az M2-est ikermozdonnyá alakították, melyből a 7200-ast, 1951. július 26-án leselejtezték. A mozdony ezután került Debrecenbe, ahol a Debreceni Villamos Vasút (DVV) 203-as pályaszámmal vette állományba.
A 203-as pályaszámú béka 1960-ban új kocsiszekrényt és gördülő csapágyas futóművet kapott. 1997-ben ismét felújításon esett át. A terv az volt, hogy eladják a Közlekedési múzeumnak, ez azonban meghiúsult.
A ’60-as évek második felében, az FVV csuklós villamosok gyártását és javítását, valamint a BKV kéttengelyű közúti- és hév pótkocsik nagyjavítását a DKV végezte. A nagyvasúti kocsikon érkező járműveket, a Debrecen Vásártér MÁV állomáshoz csatlakozó villamosított iparvágányon keresztül, a 203-as mozdony juttatta el a debreceni főműhely területére.
A mozdony 2020. júliusában műemlékvédelem alá került, a kultikus jármű felújítása ezt követően kezdődött el.
A 202-es béka mozdony
A DVV 1951-ben már rendelkezett egy hasonló mozdonnyal. A 202-es pályaszámú békát, a Budapest Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Villamos Vasút szerezte be a Ganz gyártól, 1900-ban. A járművet a BSZKRT 1943-ban eladta a Magyar Vasútforgalmi Rt.-nek, mely előbb Nagyváradra, majd Debrecen 1944-es légitámadását követően, a cívisvárosba vezényelte a lokomotívot. A mozdony a II. világháború alatt, egy pótkocsival személyszállítást is végzett a pallagi vonalon. A 202-es békát 1961-ben selejtezték.
Száz éve adták át a pallagi villamosvonalat
A Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát 1901-ben nyitották meg Pallagon, ezért szükségessé vált egy olyan közlekedési vonal kiépítése, amelyen keresztül a tanulók meg tudják közelíteni az épületet. 1922. novemberében a Kereskedelemügyi Minisztérium ankétot hívott össze, amelyben az újonnan épülő villamosvonal kiépítésére tettek javaslatot. 1923. januárjában helyszínbejárást tartottak a kivitelezés területén, majd megkezdődtek a tárgyalások a munkák és a költségmegosztás kérdéseiben. Debrecen városa úgy döntött, hogy biztosítja a vonal építéséhez szükséges 226 faoszlopot és 2600 kg rézdrótot, valamint a 21 millió koronás bekerülési költségből 8 millió koronát is magára vállal. Az év végére már teljes intenzitással folyt a pallagi vonal villamosítása. A Debreceni Helyi Vasút meghatározta a viteldíjakat: a Leveles Csárdától az Akadémiáig 1000 koronába került az egyszeri utazásra szóló jegy, míg a menettérti 1800 koronába.
1924. február 2-án került sor a vonal üzemszerű vizsgálatára. A pálya hosszát 5302 méterben, a menetidőt 45 percben állapították meg. A villamosjárműveket hármas és tizenkettes viszonylatszámmal látták el, attól függően, hogy a Nagyállomástól vagy a Fürdőtől közlekedtek a végállomásig. Megkülönböztetve a fővonalon közlekedő többi járműtől, zöld lámpát helyeztek el azok végein. Február 18-án, tehát éppen ma 1ő0 éve adták át a pallagi villamosvonalat, ami egészen 1970. március 01-ig, a vonal megszüntetéséig működött.
Az adatokat gyűjtötte és összeállította: Gara Kálmán, gyűjteménykezelő.
