A farsangi mulatságok és disznótorok hagyományát elevenítették fel a negyven napos nagyböjt kezdete előtt a Leány utcában a disznótoros étkek kóstolásával egybekötött Egyháztáji vásár alkalmával szombaton Debrecenben.
Családias légkör és disznóból készült fogások
Miután eddig még nem vettem részt ilyesmin, így kíváncsi voltam, hogy miben más ez rendezvény, mint mondjuk, ha csak kimennék a piacra. Nos, az egésznek olyan családias hangulata volt, hiszen kisebb területen állították ki az kis és őstermelők a portékáikat szemben a piacokkal. A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Ifjúsági Központjának udvarán ettől függetlenül szinte mindent be lehetett szerezni például egy kisebb hétvégi főzésre.
Természetesen a disznótoros kóstolókért is sokan álltak sorba, így mikor megérkeztem, a hagymás vér és a sült kolbász volt a sláger, de később előkerült az üstből a toros káposzta is. Ezekért, ahogy a tábla is hirdette, adományt fogadtak el a szervezők, ahogy a templomban is szokott lenni. De természetesen megvolt mindennek az egységára, így én egy pár igen finomra sikerült sült kolbászért körülbelül ezerötszáz forintot szurkoltam le.
Változatos volt a termelői piac
Az eső ugyan nem esett, de az időként feltámadó heves szél néha okozott az árusoknak egy kis kellemetlenséget, így időnként kénytelenek voltak a ponyvákat megfogni. A portékák sorát kézműves péksütemények, szószok, lekvárok, savanyúságok és száraztészták indították. Utóbbit egyébként egy látványos slambucfőzéssel is egybekötötték az árusok, amiből elvitelre is kérhettünk.
Ezen a standon a „megszokott”orsó, lebbencs, kagyló féle alapportékákon kívül paradicsommal és különösen csípős Carolina Reaper paprikával ízesített tésztát is kínáltak.
Egy másik pultnál kézműves sajtokkal, így többek között gomolyával, óvári sajttal és cacciottával találkozhattunk. Ez utóbbi nagyon hasonlít állagra egy camemberthez, és Olaszországban a legelterjedtebb sajtnak számít. Ezen kívül kefír, joghurt és körözött is volt kicsomagolva, így utóbbiból vettem egy adagot, amely a boltitól eltérően nem tartalmazott semmilyen hozzáadott tartósítószert. Hétszáz forintba került, de az íze mindenért kárpótolt. A húskészítmények sem maradhattak el, az egyik eladónál kaptam ízelítőt például a mangalicakolbászból, de a frissen facsart szabolcsi almából készült gyümölcsleveket is sokan végigkóstoltuk. A birsalmás változat volt a legmenőbb.
Az árus kérdésemre még elmondta azt is, hogy ezek az innivalók egy laposabb almafajtából, az úgynevezett Pinovából készülnek, majd különböző sűrítményekkel dúsítják őket.
A vásárról alaposan megpakolt szatyorral és minőségi portékákkal tértem haza. Jövök legközelebb is!
– Faragó László –
