Ma volt egy éve! Igen, ma egy éve sétáltunk 10 km-t Mikepércsről Debrecen Főterére, hogy felhívjuk a figyelmet a Déli Ipari Parkban készülő beruházásra, amely Európa egyik legnagyobb kínai akkumulátorgyárának megépítését tűzte ki célul.
Azóta tudjuk, hogy csak Debrecenben 7 – jogilag akkumulátorgyárként engedélyezett – gyárat jelentettek már be, amelyben van katódgyár, szeparátorfólia-gyár, akkumulátor-összeszerelő, akkumulátor-megsemmisítő és akkumulátor-feldolgozó, raktárral és klasszikus akkumulátorgyár is. Azóta kiderült, hogy nem „csak” helyi ügyről van szó, hanem országosról, hiszen létezik egy Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030, amely megvalósítása mentén akár 50 akkumulátorgyár is épülhet az országban.
Azóta az is kiderült, hogy nem „csak” akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk, hanem használtakkumulátor-lerakat is, akkumulátor-megsemmisítő, akkumulátor-újrahasznosító nagyhatalom, hiszen egy EU-s szabályozás miatt, az itt gyártott, külföldön elhasznált akkumulátorokat vissza kell hozni a gyártó helyre, vagyis Magyarországra!
Azóta kiderült, hogy a környezetvédelmi szabályok, amelyek alapján ezek a felső küszöbértékű, veszélyes, környezetterhelő, egészségromboló gyárak engedélyt kapnak a hatóságoktól, nem alkalmasak az akkumulátor-technológia és a működés következményeinek feltárására, a környezettkárosítás megakadályozására meg pláne nem. Kiderült, hogy ezek a gyárak Magyarországon kényükre-kedvükre szennyezhetnek, legfeljebb kapnak egy kis bírságot, amit nevetve fizetnek ki a milliárdos bevételeikből. Legújabban már bírságolni sem kell őket, helyette elég egy szerződést kötni, melyben megígérik, hogy valamikor, egyszer, majd nem szennyeznek bennünket, a környezetünket. De az is újkeletű szabályozás, hogy a gyárak építési engedélyének nem feltétele a környezethasználati engedély megszerzése. Még a próbaüzem ideje alatt sem kell környezethasználati engedéllyel rendelkezniük, elég, ha majd a tényleges működéshez megszerzik azt. A próbaüzem pedig évekig is eltarthat?!
Az is világosan kiderült a sétánk óta, hogy az egész akkumulátor-iparágat a német autógyáraknak köszönhetjük – ezt állítja maga a külgazdasági miniszter is -, hiszen az ő kéréseiknek megfelelően döntött úgy a kormány, hogy akkumulátor nagyhatalom leszünk. Szerintünk ennél azért árnyaltabb a dolog, mert jelen lehetnek a háttérben a kínai törekvések is, mely szerint a környezetszennyező gyáraikat már nem otthon működtetik tovább. Ugyanis Kínában már leszennyezték a fél országot és lassan nem marad termőföld, ami megtermelné az 1 milliárd 400 millió embernek az élelmet. Vizük is alig van, az is szennyezett. Továbbá jól jön a gazdaságuknak, ha az EU-n belül gyártják az akkumulátorokat, ez sem vitás. Azt is tudjuk, hogy olcsó kínai hiteleket vett fel a magyar kormány és Kínának szokása cserébe kérni is valamit. Jelen esetben a környezetszennyező gyárainak magyarországi telepítését? A séta óta azt is tudjuk, hogy az akkumulátorstratégia mellé kellett volna egy környezeti vizsgálatot is folytatni, melyet uniós jogszabály tesz számunkra kötelezővé, ami nem történt meg, sőt, azt is tudjuk, hogy Debrecenben, helyi szinten sem előzte meg a szennyező gyárakról való döntést a szintén jogszabályban kötelező Települési Környezetvédelmi Program megalkotása, amely mostanra, utólag, a MIAKÖ és a kormányhivatal nyomására ugyan elkészült, de vajon az akkumulátorgyárakról szóló korábbi önkormányzati és hatósági döntéseket hogyan módosítja? Tény, hogy a Települési Környezetvédelmi Program – bár szeretjük a süniket – véletlenül sem a „süngarázsokról” és az „instant erdőkről” kell szóljon. Tudja a debreceni városvezetés, hogy hány süngarázs és instant erdő tudja majd kiváltani az akkumulátorgyárak szennyezését? Úgy érezzük az 50 pontot olvasgatva – amely a környezetvédelmi kódex néven lett pár napja bemutatva -, hogy ezzel akarnak korábbi rossz döntéseket kompenzálni, de nem fog menni, ezt józan ésszel is láthatja bárki.
2023 az akkumulátorgyár éve volt Debrecenben, íme a harc fontosabb mozzanatai – összefoglaló
Az is világossá vált az elmúlt egy év során, hogy egy nemzetközi kötelezettségünket sem tartották be, az Aarhusi Egyezményt, amely kötelezővé teszi a környezetet szennyező beruházások előtt, megfelelő időben a lakosság tájékoztatását, hogy dönthessünk, hozzájárulásunkat adjuk-e a környezetromboláshoz. Az is kiderült, hogy az egy év alatt nem tudtunk népszavazást kezdeményezni, mert az országos és a helyi hatalom is fél a nép véleményétől. Ezt a jogintézményt akár ki is vehetnék az Alaptörvényből, mert alkalmazni nem engedik. Ahogy az is nyilvánvalóvá vált az elmúlt egy év alatt, hogy bármilyen fogást találtunk a jogszabályokban, az engedélyezési eljárásokban, bármilyen visszaélésre fény derült, bármilyen döntést hozott a bíróság, másnap reggelre már meg is született a jogszabály módosítása, amely természetesen tovább gyengíti, sok esetben ki is üresíti a környezetvédelmi szabályozást, szabad utat engedve az ázsiai gyáraknak a betelepülésre és a környezetszennyezésre.
Az is kiderült az egy év alatt, hogy aki meg akarja védeni az ősei földjét, a családja egészségét, az hazaáruló, sorosbérenc, álcivil és áldebreceni, zsák számra kapja a guruló dollárokat. Ezt a fajta kommunikációt pedig átvette és felerősítette az országos és helyi kormányzati sajtó, a Megafonos online csapat. Lassan már uszító hangnemben írnak a civil emberekről, ami azért is megdöbbentő, hiszen a történelemben hasonló módon alapoztak meg háborúkat, népírtást. Lassan megadják ránk, a civilekre a kilövési engedélyt? A szuverenitásvédelmi törvény is beleillik ebbe a képbe, ami pedig az ÁVH-s időkre emlékeztet. Az is kiderült számunkra, hogy az országban mekkora a fásultság, a beletörődés a folyamatokba, sokan hiszik azt, hogy a meglévő helyzeten már nem lehet változtatni. Többen inkább a személyes boldogulásukat választották, amikor részesülve az akkumulátorgyárak építéséből, beálltak az alvállalkozók sorába. Még nem gondoltak bele, hogy a pecsenyéjüket a saját családjuk sírján sütögetik. Sokan egyszerűen csak félnek a hatalomtól, mert tudják, vagy hallották, mire képes. A fásultság ellenére tudjuk, hogy mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha nem megy ki vele az utcára. Az akkumulátorgyártás lett a 2023-as év egyik meghatározó témája, a közbeszéd egyik fontos kérdésköre, amellyel napi szinten találkozhatunk. Az akkumulátor lett az év szava.
Egy év alatt az is kiderül a számunkra, hogy az érintett települések nem azonos módon reagálnak a történésekre. Van, ahol a polgármester tudott nemet mondani, és összefogva a településen élőkkel, a helyi civil szervezetekkel, a környező településekkel, elüldözték a befektetőt, aki most máshol próbálkozik, de úgy látszik, ott még nagyobb ellenállás készül. Alsózsolca már megmutatta, most Sóskút, Érd és Tárnok teszi ugyanezt! Ahol összefognak, ott van eredmény! Jó példa ez a debrecenieknek, mikepércsieknek, az agglomerációban élőknek. Össze kell fogni és lesz eredménye!
Az akkumulátorgyár ellen tüntettek Debrecenben – fotós, videós beszámoló
A debreceni helyzet annyiban más, hogy a debreceni polgármester, Papp László és az alpolgármesterek, a közgyűlés, amely a gyárakhoz vezető utat döntéseivel kitaposta, nem együttműködő, nem az itt élőket képviseli, megszegte a polgármesteri és képviselői esküjét. Ráadásul olyan döntéseket hoztak, amely döntések túlmutatnak Debrecen közigazgatási határán, így minimum illett volna velünk is megbeszélniük a terveiket. Ami még felháborítóbb, próbálják összeugrasztani a két település lakóit, mondván a mikepércsiek mit szólnak bele a debreceniek dolgába. Pedig mi mindenkiért harcolunk, a debreceniek egészségéért és környezetéért is. Az ellenállás teljes mértékben a civilekre hárul, ami nem könnyű feladat. Meggyőződésünk, ha Papp László nemet mondott volna Orbán Viktornak most hősként ünnepelné a 200 ezres Debrecen és az agglomeráció is, de sajnos gyáva volt. Aki viszont gyáva meglépni egy NEM-et, az nem alkalmas arra, hogy az itt élőket képviselje!
Ebben az egy évben jött létre az országos összefogás is azon települések között, akik közvetlenül szenvedik el az akkumulátor stratégia megvalósítását. AKÁRTEIS néven szerveződtünk meg, abból a célból, hogy országosan is tudjuk az érdekeinket képviselni.
Sorolhatnánk még, mi minden derült ki ez alatt az egy év alatt az országos és a helyi hatalmi rendszer működéséről, a társadalmi reakciókról vagy annak elmaradásának okairól. Annyi biztos, hogy ennek az egy évnek a hozadéka, következményei határozzák meg a következő évtizedeket. Az elemzőknek sok munkát adnak majd, amikor az egyes döntéseket értékelik. Az is biztos, hogy a MIAKÖ nem áll meg, megyünk tovább az összes, demokráciában elfogadott eszköz igénybevételével, hogy eredményt érjünk el! Megyünk tovább, dacolva a kormányzati sajtóval, az online megmondóemberekkel, a döntéshozó politikusokkal. Az ő gyerekeikért is harcolunk tovább, és reméljük, hogy idővel – ha már kellő információ birtokában lesznek – ők is átgondolják álláspontjukat, és csatlakoznak hozzánk.
Megyünk tovább, mert ez létkérdés, a földünk, a levegőnk, a vizeink, a családunk egészsége a tét, így veszíteni valónk nincsen! Csatlakozz hozzánk, mindegy mi a foglalkozásod, hol élsz, melyik pártra szavaztál, ez mind nem számít, mert az életedre törnek és a ti gyerekeitek és unokáitok jövőjét teszik tönkre!
A séta elindított valamit, s az eltelt egy év csak a kezdet!
Hajrá Sóskút, Tárnok, Érd, Göd, Komárom, Iváncsa, Bátonyterenye, Győrszentiván és a többi érintett település! Hajrá Debrecen és Mikepércs! Hajrá MIAKÖ!
– MIAKÖ –
