Aktuális és egyre égetőbb téma, a lakhatás kérdése volt terítéken Debrecenben az AKE közösségi terében szombat délután a „Lobbanáspont 2.0 – Az otthon melege” című konferencián.
A beszélgetést a Szikra Mozgalom néhány nappal korábbi akciója előzte meg, amellyel a szociális bérlakás helyzet javítására igyekeztek felhívni a figyelmet.
A konferencián a hátrányos helyzetűek lakáshoz jutását segítő Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) részéről Szaniszló Judit, az egyesület koordinátora, illetve Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, a városi és területi fejlődés terén több tíz éves tapasztalattal bíró kutató tartott előadást.
Lakhatási válság van
A rendszerváltás óta 2-3 millió embert érint a lakhatási válság. A probléma nemcsak a hajléktalanokat sújtja, hanem mindenkit, aki nem tudja fizetni a hitelét vagy a rezsijét. A helyzet ráadásul folyamatosan romlik az albérletárak emelkedésével és a gazdasági válsággal összefüggésben. Ezek a tényezők egyébként nem egyből, hanem kis csúszással kezdenek hatást gyakorolni az életünkre. Némi reménysugárt jelenthet az, hogy az ULE lakásügynökség eddigi tevékenysége alatt megháromszorozódott az ügynökségi lakások száma Budapesten, amelyeket fővárosi önkormányzatokkal egyeztetve kaptak meg felújításra.
Erre lenne is igény, és a jövőben jó lenne ezt központosítani, hogy minél több rászorulón segíthessenek
– szögezte le Szaniszló Judit. Elmondta továbbá azt is, hogy léteznek olyan, kivételesen nagy szociális érzékenységgel rendelkező emberek, akik saját lakásukaat ajánlják fel a nemes célra.
Czirfusz Márton, a Periféria munkatársa rámutatott arra is, hogy az elmúlt harminc évben egyik kormány sem dolgozott értelmezhető lakáspolitikát, a CSOK és a Babaváró pedig valójában a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megfordítására lenne hivatott, nem pedig a lakhatási szegénység felszámolására. A lakhatási problémák kérdésköre pedig annyira sokszínű, hogy gyakran még a szakértőknek is feladják a leckét.
Nem talál albérletet a debreceni egyetemista, egy sátorban tartott lakásavatót
Erősödő diszkrimináció
Szó esett arról is, hogy ha lakáshoz jutnak a rászorulók, azt fent is kell tudni tartaniuk. A nehézségeket itt elsősorban útmutatással és segítséggel hidalnák át. Egyetértés volt azzal kapcsolatban, hogy szükség van a társadalmi szolidaritás erősítésére és a diszkrimináció csökkentésére is, hogy javuljon a lakhatási problémával küzdők helyzete.
A diszkrimináció kapcsán Czirfusz Márton arra hívta fel a figyemet, hogy számos ingatlantulajdonos már a hirdetéseiben kizár bizonyos rétegeket a lakáshoz jutásból. Az önkormányzati lakáspályázatok elbírálásánál pedig a legtöbb esetben anyagi alapon dőlnek el a kérdések. A bérlakások alacsony száma is jelentős probléma, Debrecenben például a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a rendszerváltás óta huszonegyezerről háromezerre csökkent ezeknek a száma.
Legyen alapjog a lakhatás!
Nézői kérdésekre reagálva a két szakember elárulta, borúsan látják a következő öt évet. Úgy vélik, ha kormányzati szinten nem történik változás, a megélhetési problémák begyűrűzhetnek a lakhatásba is. Lehetséges megoldásként azt vetették fel, hogy a lakhatást alapjognak kell nyilvánítani, a rossz műszaki állapotú lakások felújítását célzó hosszú távú programokra kell fókuszálni, a spekulatív céllal felvásárolt és üresen álló lakásokat pedig fel kell számolni.
– Faragó László –
