Rekordokat döntött a 2023-as Campus Fesztivál, ennek híre kissé váratlanul ért bennünket annak tükrében, hogy a fellépők között – a magyarokat leszámítva – igazi nagy durranás nem volt. Sőt kijelenthető, hogy a fesztivált a magyar előadók vitték a hátukon. Szubjektív írások!
Még a hatása alatt vagyok
Összességében nagyon szerethető volt a Campus. Színes fellépők, korosztályonként, stílusként különbözőek, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt.
A legnagyobb élményem természetesen az első napon örök kedvencem, a Punnany Massif volt. Szókimondó, kicsit provokatív élőzene, korosztálytól független közönséggel. Azt gondolom, hogy a hazai popkultúra egyik meghatározó bandája, akikben most sem csalódott a nagyérdemű.
Ami negatív egy picit, hogy a kisebb színpadoknál a fellépő nem volt kivetítve, mint a nagyszínpadnál. Nagyon kellemes meglepetés volt a közönség életkora. A Krúbi-koncerten mellettem állt egy hatvanas pár, akik szinte lenyűgözve hallgatták az előadót. Korda György és Balázs Klári előadásán a tizen- és huszonévesek énekelték a slágereket. Nagyon köszönöm az élményt!
Megjegyzem, nem értek egyet azokkal, akik az árak miatt bosszankodtak. Szerintem 900 forint egy sörért nem para. (Judyt)
Különleges élmény volt, de a szeméthegyeket megkönnyeztem
A fellépők listáját látva kicsit csalódottan néztem a 2023-as Campus elé. Több hazai előadót is hiányoltam, akiknek itt lett volna a helye. Az idén sikerült három napra kijutnom a négyből, szóval élmény van bőven. Mindenkit, akit megnéztem, nem tudok megemlíteni, de igyekszem kiemelni a kedvenceimet.
Továbbra sem gondolom, hogy a nyílt politizálásnak helye van egy zenei fesztiválon, ettől függetlenül Krúbi koncertjén remekül szórakoztam. Nem csak zenét kaptunk, hanem egy performanszot. Hatalmas öröm lenne számomra, ha biztosan tudnám, hogy a jelenlévő fiatalok (akik rengetegen voltak), valóban ennyire tisztánlátóak a hazai közéleti viszonyokat illetően, és nemcsak kívülről tudják a dalszövegeket, hanem értik is azokat. Kivéve persze a csúnya szavakat, ccc.
A nagyszínpados előadókban az idén sem csalódtam. A Halott Pénz nagyot ment, és Majkáék is hozták a papírformát. Azahriah koncertjén rengetegen voltak, ügyes volt a fiú. Kicsit élvezhetetlenné tette a helyzetet, hogy még azt a kis csücsöknyi kivetítőt is kitakarták a nyakban, mozdulatlanul ülő lányok.
A Tankcsapda repertoárjából hiányoltam az Üljenek-et, de egye fene, megbocsátok, a nagy slágerek megvoltak, szeretünk, Fiúk! Nem vagyok rajongó, de ha lehet, nem hagyom ki őket, mert mindig hatalmas bulit csapnak. Van egy sajátos hangulata a debreceni Tankcsapda-koncerteknek. De kell ezt magyarázni?
Rengeteg színpad, rengeteg előadó. Esélytelen volt mindenkit megnézni. Kritikaként jegyzem meg, hogy nem mindig volt szerencsés, hogy a nagyszínpados és más népszerűbb előadók fedték egymást. Így maradtam le Gyuri bácsiékról, pedig szívesen meghatódtam volna a Gyöngéden ölelj át-on. Ezen még dolgoznék a szervezők helyében.
Szintén fejlesztendő a szemét kérdése. Kérlek, ha lehet, még több kuka és legalább annyi műanyaghulladék-gyűjtő IS kerüljön ki! Ne legyen egyszerűbb ledobni a földre, mint betenni a kukába! A hajnali távozáskor könnyes szemmel néztem a szeméthegyeket.
Az idén kicsit nyitottabban álltam a kisebb színpadokhoz, így volt szerencsém hallani többek között Szakács Gergőt és Paulinát is. Nagy öröm, hogy mindig jönnek újabb fiatalok, akikben van potenciál. Volt, akiben csalódtam, volt, aki pont ugyanazt hozza, mint a ’90-es években.
Az UFO remélem, nem felejtette a magnóban a kazettát… De nem haragszunk, buliztunk ezerrel! A Nyár van még mindig ugyanúgy szól, a szó legszorosabb értelmében.
Az idei fesztivált ATB-vel zártam. Nem az én világom, nem is önszántamból mentem, de pozitív csalódás volt. Nagyon jó bulit rittyentett, még táncoltam is, már amennyire lehet erre a zenére. Hátulról úgy tűnt, a “Put your hands up!” – on kívül mást nem nagyon értett a közönség, így az interakció kicsit hiányos volt. A koncert másfél órájából csak az utolsó félre vesztettem el az érzést. Szóval köszi, André, szívesen láttunk! Jó, hogy jöttél! (Gabi)
Finnyáskodás után kellemes csalódások, pogó, trance-életérzés
Nem ez volt az első Campusom, és kizárt, hogy ez lett volna az utolsó. Elsődleges indíttatásból azokra a koncertekre igyekeztem befurakodni, amelyek különleges élményt ígértek. Tankcsapda, Majka, sajnos már Ganxstáék is (pedig a Jégre teszlek albumuk mekkora királyság volt) így kilőve. A sznobizmusba hajló ízlésem szerint ugyancsak kommersznek vélt Halott Pénz viszont csütörtökön meglepően pozitív csalódás volt. Nincs ezen mit szépíteni, szétszerettem őket.
Számomra a négynapos fesztivál fénypontja Krúbi volt. Oké, sok volt a politika, de van erre egy sztenderd válaszom: attól még, hogy te nem politizálsz, a politika foglalkozik veled. Olyan ez, mint a matematika, ott van minden sejtben és elemi részecskében. Krúbiról bővebben itt.
A punk szcéna idén sem volt hangsúlyos, sőt a tavalyi, egészen jó Prosecturca után most csak egy közepes, és az eleve kisebb helyszínt sem teljesen megtöltő Alvin és a mókusokat kaptunk. A hangulatra azért nem lehetett panasz, természetesen a pogó és a koncert (majdnem) végi Kurva élet sem maradt el.
Most fogtok máglyára küldeni, de Korda Gyuri bácsiék zenéjét nem igazán kedvelem. Mivel dalaik jelentős része külföldi számok koppintása, így az optimálisnál kevesebb hozzáadott értéket vélek felfedezni munkásságukban. Hangsúlyozom, a munkásságukban. Mert amit a dalok között Gyuri bácsi, ez a 84 éves, végtelenül boldog ember elmesélt, attól férfiasan bevallom, többször is könnybe lábadt a szemem. 15. Campusuk volt ez, és látva a közönség lelkesedését, kizárt, hogy ne jönnének el legközelebb is. Gyertek, hozzatok még szeretetet, én ott leszek!
Ami a külföldi sztárokat illeti, Minelli lelkesen mozgatta a közönséget, de egyetlen igazi slágerét, a Rampampamot már koncertje félidejében ellőtte. Nem úgy ATB, aki a 35-45 éves korosztály számára azért már bőven a retro-nosztalgia polcon hever. André Tanneberger a szászországi Freibergből eljött, és a több mint másfél órás – egyébként látványos és profi – fellépése során alig-alig játszotta ismertebb trackjeit. A 9 pm (Till I Come) a koncert vége felé felcsendült, de hol volt a Killer? A Don’t Stop? Azért köszönjük, André, a 90-es évek végi életérzés így is átjött.
A szervezést nagy kritika nem érheti, nagyjából minden rendben ment. Krúbit – aki egyébként simán megtölt egy Papp László Sportarénát is – ügyesen eldugták, hadd szorongjanak a heringlelkű rajongói. Szóval frankó volt ez így, másfél világsztárral, remek magyar bandákkal, a kurva drága étel-ital-kínálat ellenére is. (Szerintem 900 forint egy sörért igenis para 🙂 ) Jövünk, Campus 2024! (Szabolcs)
– Rontó Judyt, Bíró Gabriella, Szilágyi Szabolcs –
