A zene fontos az ember életében, az enyémben biztosan. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy kedvenc együttesem a Punnany Massif. A 2003-ban alapított pécsi banda rendhagyó neve ellenére – masszív rajongói a női nemi szervnek – sok hazai hölgyrajongót szerzett magának.
Stílusukban megjelenik a hiphop, rap, funk, hangszerekkel kombinálva. De mégis mitől váltak olyan becsessé számomra már több mint tíz éve? Minden az MR2 Petőfi akusztikkal kezdődött, abból a műsorból ismertem meg a zenéiket. Kicsit szkeptikus voltam, de már idegesítően sokszor ajánlgatták őket, így a Youtube-on rájuk kerestem. A tanács így szólt: “ha értelmiségi rapzenét akarsz hallgatni, akkor csak a Punnany jöhet szóba”.
És milyen jól tettem, hogy megfogadtam. A zenéjük elvarázsolt, rajongóvá tett, a személyiségemen is változtatott. Nem divatból hallgattam őket, hanem azért, mert a dalszövegekből értelem, mély igazságok, és fiatal koruk ellenére is bölcsességek szóltak. A koncertjeiken pedig csak megerősítettek mindebben. A dalok hatnak rám: ha szomorú vagyok felvidítanak, és erőt adnak, ha elhagyom magam. „Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el.”
Ahogy az évek teltek, velük együtt felnőttem én is, és a PM iránt érzett szerelmem megmaradt. Pedig van, hogy évek telnek el két album megjelenése között, és mi, rajongók nem is tudjuk, hogy mi zajlik éppen a Punnany háza táján. Türelemmel várjuk, hogy mit alkotnak nekünk, mivel rukkolnak majd elő, de eddig még sosem csalódtam. A zenéik mellett tisztelem bennük azt is, hogy nem hódoltak be egyetlen buta tv műsornak és a politikának sem. Tisztán és számomra befogadható módon értékelik az életet, a barátságokat, a szerelmet és Magyarországot is. Nekem ők a 21. század költői, akik sokat adnak, és nem kérnek semmit sem.
A szerdai esti campuszos koncertjükön is hozták azt a minőséget, amit húsz éve töretlenül nyújtanak. Régi és új számokat felváltva, mindig egy kicsit másképpen előadva. Széles repertoár, hangszerek, MC-k, életérzés, tomboló közönség.
Most én ajánlom neked tiszta szívvel: ha minőséget akarsz hallgatni, válaszd a Punnany Massifot, nem bánod meg.
Itt egy kis töredék a munkásságukból, ami sok mindent elárul róluk. Gondolkodós:
“Hiszek benned is, de inkább hiszek magadban. Hiszem, hogy Istenek vagyunk, csak különböző alakban. Hiszem, hogy van szeretet ott is, ahol harag van. Nem hiszek már a szavaknak, de még hiszek a szavakban. Hiszek az ártatlan gyermeki arcban, hiszek kollektív tudatban, de nem hiszek a harcban. Hiszem, hol könny fakad ott mosoly rejt egy emlék. Hiszem ha újra kezdhetném, akkor is ugyanez lennék. ÉN.”
– Rontó Judyt –
Fotó: Campus Fesztivál Official/Facebook
