Mindenki a világot akarja uralni, mindig is így volt ez a történelem során. Tíz évvel ezelőtt ezt a célt tűzte ki egy csapat lángoló szívű budapesti fiatal is, akik elhatározták, hogy társasjátékokkal indulnak meg a világuralom felé. Azóta már Budapest mellett meghódítottak egy újabb stratégiailag fontos várost, Debrecent is. Megkérdeztük az itteni lelkes vezérüket, Karmacsi Gábort, hogy mi a taktikájuk, és milyen titkos ütőkártyákkal vették be a cívisvárost.
Mi a célotok a Játszóház Projekttel?
Hogy kulturált, közösséget építő programokat szervezzünk, olyat, ahol az emberek új dolgokat próbálhatnak ki és fedezhetnek fel. Lehetőséget biztosítunk arra, hogy ne csak az ivásról szóljanak az esték, hanem társasozás közben gondolatok, tapasztalatok és sok-sok mosoly cseréljen gazdát. Lehet, hogy kicsit giccsesen hangzik, de élvezni szeretnénk az élet felnőtt, de játékos oldalát.
Debrecenben 2015-ben volt az első eseményetek. Mesélsz róla, hogy indult a hadjárat?
Ekkor már Budapesten 3 éve zajlottak az események. A játszóház egy nappaliból indult, és szinte hónapok alatt egy több száz fős, rendszeres eseménnyé nőtte ki magát. Innen jöhetett az ötlet Sághy Balázséknak, hogy Debrecenben is meg kellene próbálni. Gyorsan beindultak a dolgok itt is, szinte egyik eseményről a másikra több százan jöttek játszani. Akkoriban még a játékmesterek és a játékok is a fővárosból érkeztek. Gyorsan kiderült, hogy itt is van rá állandó igény, ezért elkezdtek csapatot építeni Debrecenben, ami azt jelentette, hogy a helyi játékmesterek betanítása és a társasok beszerzése is elindult. Eleinte párhuzamosan voltak jelen a pesti és a debreceni játékmester-csapatok, majd egy idő után már csak mi, debreceniek maradtunk. Gyorsan összeállt az itteni négyfős brigád, ami elég hamar hat főre bővült.
Te is köztük voltál?
Igen, már az első debreceni eseményen is részt vettem mint vendég. Aztán amikor Balázs, a debreceni játékmester csapattagokat keresett, akkor én is köztük voltam. Azóta is rendszeresen ott vagyok az eseményeken, sőt hamarosan két éve lesz, hogy mint “nagykövet” én szervezem a debreceni eseményeket.
Hogyan lehet valakiből most játékmester?
Úgy mint régen, személyesen keressük meg a leendő csapatjátékosokat. Járjon az eseményeinkre, legyen nyitott, kedves, szeresse a társasjátékokat megtanulni és megtanítani is. A legjobb, ha ez az egyik hobbija. Szóval ha valaki ilyesfajta késztetést érez, és nem szeretne ránk várni, egyszerűen csak sétáljon oda hozzánk az egyik eseményen, aztán a többi majd kialakul. Most egyébként is szeretnénk bővíteni a csapatot, azaz az ajtó pont nyitva áll.
Hogy zajlik egy társasozós este?
Este hat körül nyitunk. Érdemes is ekkorra érkezni, mert így sokkal több játékot ki lehet próbálni, na meg biztosabb, hogy lesz mire leülni. Egy nagy kupac társasjátékot kell keresni, ott általában van egy játékmester, aki segít választani a több mint 150 féle társas közül. Itt a legfontosabb kérdés, hogy hányan akarnak játszani. Vannak játékok melyekkel maximum ketten, és persze vannak olyanok is melyekkel egyszerre 10-12-en sőt akár százan is tudnak játszani. Ezután egy játékmester megtanítja a szabályokat, és egészen addig az asztalnál is marad, amíg pár kört le nem játszik a társaság, és meg nem győződik arról, hogy értik a játékot. Természetesen ha menet közben valami mégsem világos, vagy elakadtak, szólnak, és segítünk nekik. Tehát nem kell félni attól, hogy valaki nem tud társasozni, mert azt mindenki tud. De ha mégsem, mi megtanítjuk!
Van törzsgárda, akik mindig ott vannak?
Naná, 80-100 főre tippelem a létszámukat. Legalább havonta egyszer szinte mindenki eljön közülük. Jó arcok, kedvesek egymással és velünk is. Többször is kaptunk már tőlük társasjátékokat. Legutóbb például egy fiatal srác sztoriján mosolyodtunk el. Röviden: túl sokszor nyert a barátnője ellen, aki így többé nem volt hajlandó vele játszani azzal a társassal. Így megkérdezte, hogy nem adhatná-e nekünk, mert szerinte nálunk jó helyen lenne. Természetesen elfogadtuk. Ezek a kedves gesztusok mindig jólesnek.
Mi a helyzet azzal, aki bátor és egyedül jön?
No para! Nálunk ez mindig is rendszeres dolog volt. Az első eseményre nem szándékosan, de én is egyedül érkeztem, aztán hát ez lett a vége: legális tudatmódosító. Haha. Szóval ha egyedül jön valaki, megpróbáljuk leültetni más társasághoz, bátorítjuk, hogy ő menjen oda olyan asztalokhoz, ahol csak ketten-hárman vannak, és kérdezze meg, csatlakozhat-e. A dolog működik, tudtommal még senki nem ment haza azért, mert egyedül jött, de végül nem volt kivel társasoznia. Úgyhogy több olyan társaság is van, akik itt ismerkedtek meg, és azóta is együtt jönnek társasozni.
Milyen játékaitok vannak és hány darab? Mit tapasztalsz, inkább azokat választják, amelyiket valaki már ismeri a társaságból vagy szeretnek újakat kipróbálni?
Durván 160 darabos készletünk van, de összesen 170-180 darab lehet, mert a népszerűekből többet is tartunk. Igyekszünk folyamatosan bővíteni a repertoárt, és a kupacban mindenféle, -fajta játék megtalálható. Vannak kooperatív, csapat-, stratégiai és ügyességi játékok, és persze ezek végtelen számú kombinációja.
Az, hogy ismert vagy ismeretlen játékot választanak, nagyban múlik rajtunk, játékmestereken is. Fontos a közérthető, könnyen befogadható magyarázat. Illetve felhívjuk a figyelmet arra, hogy nyugodtan válasszanak olyat, amit nem ismernek, mert megtanítjuk a szabályokat, hiszen ezért vagyunk itt.
Nyitottak az újdonságokra, sőt emiatt járnak hozzánk. Talán a nagyobb társaságok szeretik a már általuk is ismert játékokat választani.
Volt már balhé emiatt? Lássuk be, a legjobb családban is előfordul társasjátékozás közben. Mindenki jobban és furcsa mód máshogy tudja a szabályt.
Ha mi tanítjuk meg nekik a szabályt, akkor erre elég kicsi az esély. Esetleg a játék végén, pontozásnál szokott előfordulni némi vita. De ha nincs egyezés, általában szólnak nekünk, játékmestereknek, hogy tegyünk igazságot.
A szabályokról egyébként még annyit meg kell említenem, hogy mire egy játék forgalomba kerül, addigra már több ezerszer ki lett próbálva. Tehát azért az a szabálya, ami, mert a fejlesztők és tesztelők szerint is azzal működik a legjobban a játék. Ezért mi ezeket szigorúan betartjuk és be is tartatjuk. Persze mint mindig, itt is vannak kivételek, de arról most nem beszélünk.
Veled előfordult már, hogy elfelejtetted, hogyan is kell játszani az adott játékkal?
Nem is egyszer. Most körülbelül 100-110 játéknak a szabályát ismerem. De ezt nem úgy kell elképzelni mint egy verset, amit fejből tudok. Többféle mechanizmus van melyekből összetevődik egy játék, és ezek keverednek bennük. Erre a logikára építve egész könnyen meg lehet tanulni akár kétszer ennyi szabályt is. Persze a folyamatos ismétlés, gyakorlás elengedhetetlen, de ez csak játék. Amit komolyan kell venni, azok az “apróbetűs” részek, mert könnyű felettük elsiklani. Ezt pedig azért nem tehetjük meg, mert ha csak egy játékos is van, aki amiatt nem nyert, mert nem ismerte a pontos szabályokat, akkor teljesen el tudjuk rontani a játékélményét. Pont ezért érdemes nálunk társasozni, hogy az itt töltött idő tényleg a játékról szóljon. Ne arról, hogy órákig bogarásszák a szabályokat, aztán a végén derül ki, hogy kimaradt egy fontos szabály, ami teljesen megváltoztatta volna a játék kimenetelét. Persze beképzelt dolog lenne azt mondani, hogy mi még sosem hibáztunk, sajnos ez velünk is előfordul néha.
Mégis, miért jó ez az egész? Játszani otthon is lehet.
Többek között azért, mert ki lehet próbálni rengeteg izgalmas, kalandokkal, fordulatokkal teli játékot. Személyesen, élőben tudnak ismerkedni, találkozni egymással az emberek. A korosztály nagyon vegyes, szóval mindenki megtalálhatja a neki tetsző barátságos közösséget.
Aztán mivel egy olyan szórakozóhelyen szoktunk összegyűlni, ahol van enni- és innivaló is, így nem kell takarítással, főzéssel, sütögetéssel bajlódni. Munka, tanulás után csak össze kell szedni a haverokat, el kell foglalni egy asztalt, aztán mehet is a játék.
Nekem úgy tűnik, hogy egyértelműen ti, játékmesterek adjátok az esemény lelkét. Szívügyetek, legalábbis a tied biztosan.
Csak a magam nevében beszélhetek, de igen, nekem abszolút az. Azonban én úgy érzem, a csapat minden tagjának hasonlóan fontos, ebben már csak amiatt is biztos vagyok, mert máskülönben réges-rég megszűnt volna ez az egész. Szóval totál büszke vagyok arra, amit itt Debrecenben, közösen hétről hétre összehozunk. Az igazi érdem azonban szerintem Balázst, a barátait és a budapesti csapatot illeti. Ők hozták létre ezt a máig erős alapot, amire itt mi építkezni tudunk. Mi csak igyekszünk ezt megbecsülni, legjobb tudásunk szerint. Hatalmas köszönet jár a családtagoknak, barátoknak, játékosoknak – mindazoknak, akik támogattak, és a mai napig hisznek ebben.
A kiadók nem tekintenek rátok konkurenciaként?
Nem, egyáltalán nem vagyunk számukra konkurencia, legalábbis szerintem. Gyakran előfordul ugyanis, hogy azért vesznek meg egy játékot, mert nálunk megszerették. Van olyan is, aki a már kinézett játékot megvásárlása előtt itt próbálja ki. Plusz ugye még a szabályt is megtanítottuk mindkét esetben. A nagyobb kiadók szerveznek maguknak saját eseményeket, ahol ki lehet próbálni a friss társasjátékokat, de ott tudtommal csak az adott kiadó játékaival lehet játszani. Úgy gondolom, inkább pozitív hatással vagyunk a társasjátékpiacra, így a kiadók duplán motiváltak arra, hogy minél jobb és izgalmasabb játékokat vegyenek fel a listájukra és adjanak ki. Ez így egy egészséges verseny, vagy inkább egy jó kis játék minden résztvevő számára.
Szerinted mitől jó egy társasjáték?
Attól, hogy mi magunk annak érezzük. Ehhez pedig csak fel kell fedezni a játékok és persze a saját magunk világát is.
Milyen típusú játékokat szeretnek inkább az emberek? A gondolkodást nem igénylőket vagy azért előkerülnek komolyabbak is egy este során? (Ezúton üzenném a volt kollégáimnak, hogy bárki bármit mond, Boldog lazac forever!)
Ezek a játékok mind arról szólnak, hogy gondolkozz, és használd az agyad. A különbség annyi, hogy vannak, amelyek kevésbé, és vannak, amik intenzívebben veszik igénybe a szürkeállományt. Szóval a gondolkodást semmiképpen sem lehet megúszni, csak esetleg ennek a mértékét.
Nálunk nem igazán találni pusztán szerencsére épülő játékokat, ahol a kocka úgymond helyettünk “gondolkozik”.
Akkor Gazdálkodj okosan! sincs nálatok? Ne csináld! Kölcsönadjam?
Nincs! Nem is volt, és nem is lesz. Képzeljük el a szituációt, ugye, Gazdálkodj okosan!-t játszottunk, mindenki ismeri, van, aki nyert, és vannak, akik nem. Tudunk bármilyen tanácsot adni egymásnak, hogy legközelebb esetleg több esélyünk legyen nyerni? Nem, maximum annyit, hogyan fújd vagy köpködd a kockát, esetleg puszild meg az egyik oldalát, hátha nagyobb szerencséd lesz. Ebben mi a jó? Szerintem semmi. Pedig néhány éve játszottunk otthon, beszálltam kíváncsiságból, hátha csak túl kicsi voltam még hozzá annak idején, de nem. Borzasztó érzés volt idősebb fejjel is végignézni, ahogy tehetetlenül, szépen lassan veszítek.
Több, rólatok szóló cikkben olvastam a modern társasjáték kifejezést. Mi a baj a régiekkel?
Tényleg nem akarom a jó vagy rossz jelzővel illetni ezeket. Hasznosak voltak abból a szempontból, hogy általuk sok család legalább tévé helyett társasozott. A modern játékok nem a szerencsére alapoznak, hanem valamilyen készségre, tudásra van szükséges a győzelemhez. Akár kooperatív játékról van szó, tehát amikor közösen a játék ellen vagyunk, akár egymás ellen folyik a csatározás, mindenképpen az ügyességünkre, stratégiánkra, taktikáinkra épül a játékmenet. Győzni is így van esélyünk.
Ez a fő különbség a régebbi és a modern játékok között, hogy utóbbiakban használnom kell az eszemet. Picit olyan ez, mint egy edzőterem, csak itt az agyunkat, személyiségünket eddzük. Ha kikapok egy modernebb társasjátékban, az azt jelenti, hogy azon a bizonyos területen még van hova fejlődnöm. Viszont ha többször elolvasom a szabályát, sokat játszom vele, közben és utána is beszélgetünk a többiekkel arról, ki mit rontott el vagy ép csinált jól, akkor tanulok és fejlődők.
Tehát játék közben észre sem veszem, hogy tanulok is. Elsősorban készségfejlesztésre jók ezek, vagy megtanítanak csapatban gondolkodni is?
Mindkettő. Mondjuk, én jobban szeretem a fejlődés szót használni a tanulás helyett. A tanulásról általában versek, évszámok és matekképletek jutnak az eszünkben. Persze a fejlődés egyik alapja a tanulás. A modern játékok összetettek, most hoztam kettőt is, hogy kipróbáljuk és ne csak beszéljek róluk. Az egyik, a Rhino Hero Mini, ami egy motorikus készségeket is igénylő, taktikai játék. A másik pedig a Couridor, ami egy szuper, pofonegyszerű logikai játék. Maximum 5 percbe fog telni mire megtanítom mind a kettőt.
Budapesten egyébként már ötödik éve működik a Társas suli, aminek keretében általános és középiskolákba is járnak társasjátékórákat tartani.
A gyerekjátékoknál annyi a különbség, hogy kevesebb dologra van szükség, mint a felnőtteknek szólók esetében. Fontos, hogy a gyereket ne terhelje le nagyon, és élvezze a játékot, legyen sikerélménye. Idén ősszel Debrecenben is tervezzük beindítani a Társas sulit, nagyon hasznos és értékes lehetőségnek látom nemcsak a gyerekek szempontjából.
Milyen készségeket lehet fejleszteni gyerekeknél?
Együttműködést, kommunikációt, logikai és taktikai gondolkodást, és még hosszasan sorolhatnám. Megtanulnak nyerni, veszíteni, csapatot építeni és abban közösen együttműködni. Rájöhetnek arra, hogy ha figyelnek és tanulnak, vagyis energiát tesznek valamibe, akkor fejlődnek és sikereket érhetnek el. Azt is, megtanulják, hogy ha nem figyelnek, félvállról veszik, lemaradnak a többiekhez, de leginkább magukhoz képest. Mert ott lesz az az érzés bennük, hogy “lehettem volna jobb, és nyerhettem volna”.
És amúgy “csak” társasoztunk.
Igen. Egy gyerek ezt valószínűleg észre sem veszi, de biztos vagyok benne, hogy hatással van a személyiségfejlődésére. Sokkal nagyobb öröm azután nyerni, hogy háromszor is kikaptam, de negyedjére megnyerem, mert figyeltem, tanultam és fejlődtem játékról játékra. Ha viszont ötödjére is kikap a Ki nevet a végén?-ben, nincs mit tenni, nem volt szerencséje, nem tud fejlődni, nem tud jobb lenni. Persze ezek mind igazak az idősebbeknek szóló játékokra is. Minden gyereknek és felnőttnek sokkal többet kellene játszania.
Vannak időszakonként felkapottabb slágerjátékok? A Dixitet például rengeteg embertől hallottam már, mennyire szereti.
A mi logónk is a Dixitből jön, a nyuszi, de ahogy mi hívjuk: Ignác. Talán ez az első modern társasjáték, ami szakított a régi kockára és szerencsére épülő játékmenettel. Ez egy beszélgetős, asszociatív, ismerkedős, komolyan is vehető partijáték. A COVID idején a Pandemic lett nagyon menő, amiben világjárványt kell legyőzni, hogy megmentsük az emberiséget. Most én úgy látom, az önismereti játékok a népszerűek, amikben magunkat és egymást ismerhetjük meg kicsit mélyebben.
Te milyen típusú játékokat preferálsz?
Szinte mindegy, csak ne szerencsejáték legyen, most már tudod, hogy értem.
Tartottatok eseményeket a világjárvány idején is?
A COVID alatt nem is tudtunk és nem is lett volna biztonságos eseményeket szervezni, de a pesti vezetőnk, Balázs gyorsan reagált, és beindított egy országos kölcsönzőt. Ez a Játszó/Házhoz.
Ennek lényege, hogy futárszolgálaton keresztül lehet játékokat rendelni. Egy kérdőívet kell kitölteni, ami alapján összeállítanak egy csomagot a megrendelőnek. Előfizetői rendszerrel működik, és folyamatosan cserélődnek a játékok. Nagy segítség, hogy szabálymagyarázó videók is elérhetők, így otthon sem kell nélkülözni a játékmestereket.
Sajnos a COVID hatása a mai napig érződik. Valószínűleg sokan bevásároltak otthonra a járvány idején játékokból, aminek mi persze nagyon örülünk. Illetve, míg korábban menőnek számított, hogy összegyűlünk 300-400-an, az a járvány után már annyira nem vonzó. Megváltoztatta az embereket, sokan inkább otthon maradnak. Most meg minden nagyon drága lett, de ebbe inkább bele sem megyek.
Idén tíz éves a projekt. A szülinapi buli hol lesz, és mi várható?
Ezt a budapesti csapat szervezi. Biztosan lesz élőzene, torta, “meglepő” módon sok sok társas, de a program egyes részei még szervezés alatt vannak. A buli Budapesten, a Dürer kertben lesz, ahová innen Debrecenből is várunk mindenkit szeretettel május 29-én. Ha lesz elég jelentkező, közös utazást is szervezünk Debrecenből.
Legközelebbi programok Debrecenben? Hol lehet megtalálni titeket?
Kéthetente, csütörtökön a Roncsbárban lehet minket megtalálni, de érdemes figyelni a Facebook-oldalunkat. Tavaly voltak kültéri eseményeink is, amik nagyon jól sikerültek, voltunk a Kölcsey Központ tetején és a Nagyerdei Víztoronyban is. Augusztusban egy pikniket is szoktunk szervezni a Nagyerdőn, ez teljesen ingyenes. Az idén is tervezünk hasonlókat.
Különböző fesztiválokon is találkozhatnak velünk. Idén biztosan ott leszünk a Strand, Kolorádó, Bánki-tó, Művészetek völgye, Ozora, DAAD, fesztiválokon, csakhogy a nagyobbakat említsem.
Ritkán, de rendszeresen járunk a Debreceni Egyetemre, pont májusban is lesz egy ottani eseményünk, illetve cégeknél is megfordulunk csapatépítő vagy családi rendezvényeken.
Szeptembertől pedig terveink szerint a Társasjáték órákat és a családkompatibilis eseményeket is beindítjuk.
Mondanom sem kell, hogy a beszélgetés végén már tűkön ültem, hogy játsszunk már, játsszunk már! A megérzésem azt súgta, hogy a Rhino Hero Mini lesz az én köröm, de végül mindkettőt megnyertem, úgyhogy elmondhatatlan büszkeséggel távoztam a csatatérről. A mai csörtének is volt két tanulsága, ma is megtanultunk két dolgot. Az egyik, hogy ne becsüld le magad, a másik, hogy ne becsüld le az ellenfeled!
– Bíró Gabriella –
