Hatvani Mária 20 éves kihagyás után, 2009-ben tért vissza szülővárosába, Kistelekre. Azóta itt él, később megvásárolta a szomszéd területet is. Sütést-főzést tanított a környékén élő háziasszonyoknak és ez a munka hazatérése után is folytatódott. Ez ma is élete része, annyira hogy Tündérkertje szinte „intézmény” a kisvárosban.
– Kezdetben termelői piaccal próbálkoztam, de akkor annak még nem igazán volt divatja Kisteleken. Az emberek vagy megtermelték maguknak, amire szükségük volt, vagy a közeli szupermarketben megvásárolták, nem tartották fontosnak, hogy közvetlenül a termelőtőhöz forduljanak – emlékszik vissza Mária, aki tanyán nőtt fel, ahol mindent magunknak termeltek.
Azután, ahogy alakult, szépült a Tündérkert, egyre többen keresték meg, kisebb rendezvényeket akartak az igényes, természetes környezetben. Több családi esküvőt is rendeztek már. Megtudjuk, a kis tó mellett van a polgári szertartás, a kemence mellett pedig a vacsora.
Ez azonban nagyon időjárásfüggő, azért is „engedte el” egy idő után a vendégasztalt, azok még segítséggel is nagyon megterhelőek voltak.
– Közben egyre többen kerestek meg azzal, hogy épített kemencéjük van, ám nem igazán tudnak benne sütni, főzni, és tanítsam meg ezt nekik. Ez szépen be is indult. Az utóbbi néhány évben tudatosabban kezdtek el élelmiszert fogyasztani az emberek, középpontba került a kenyér, és ha már ott a kemence, maguknak is szívesen sütnek, sütnének – mondja Mária, a mára szinte rendszeressé vált programról.
Azok is megkeresik, akik csak sütőben készítik el a kenyeret, úgy érzik, alkotnak. Ők is szeretnék átélni ezt az élményt, hiányzik nekik nagymamáik ízvilága, szívesen idéznék fel. Mária hagyományőrző foglalkozásokat tart 2020 óta minden héten és ezek között ott van a kovászos kenyér sütése is.
– Szigorúan csak magyar liszttel dolgozok, előző nap frissen csináljuk a kovászt. Hagyományosan fateknőben dagasztunk és kiszakítás után mindenki maga babusgatja kenyerét. Úgy kell bánni vele, mint az egészen kicsi gyerek fejével – hangsúlyozza Mária, hozzátéve, közösen fűtik fel a kemencét is. Ez utóbbiból az is kiderül, ez nem egy sietős, kapkodós program, beszélgetni is bőven marad idő.
A kisteleki Tündérkert kemencéje 2010-ben épült meg, tíz nap alatt készítette el egy helyi testvérpár.
Egy hónapig szárítgatta, minden este begyújtott egy kéve gallyal. Csak ezt követően fűtötte fel rendesen és sütött benne először.
– A kemence felfűtése nem igényel nagy tudást, de az alapokat itt nálam megtanulhatják, és erre van is igény. Szívesen segítek olyanoknak, akiknek már megépült kemencéjük van, megmutatom, hogyan kell benne sütni, főzni – mondja Mária, hozzátéve kellő alázattal akár maga is megtanulhatja valaki, de a gyakorlatban látottak fontosabbak, hasznosabbak. Szerinte nagyanyáink sem szakértők voltak, csak abban éltek, és azt adták át lányaiknak.
Fontosnak tartja, hogy legyenek olyan helyek, ahol ezek még megtanulhatók. Ugyanakkor szerinte a régi értékeket nem őrizni, ápolni kellene, hanem naponta megélni. – Ne filmeket, tévéműsorokat nézzünk erről a fotelben ülve, hanem építsük be az életünkbe, és lehetőleg adjuk át gyermekeinknek is – hangsúlyozza.
Örömsütés, mondják, amikor egy csapat vidám asszony, lány kenyeret készít a kisteleki Tündérkert kemencéjébe. De ez a program korhatár nélküli, eljut az idősebbekhez éppen úgy, mint az óvodásokhoz. Megtudjuk, a legkisebbeknek is nagyon tetszett, marékszámra ették az ovisok a frissen készült kenyeret.
A Tündérkertben sok sütemény is készül, töltelékük pedig jellemzően saját készítésű lekvár.
A szilvalekvárt például a kemencében főzi ki, 24 óráig van benne, mire elkészül.
– A kenyér után pont mehet a lekvár. De akár leves is lehet főzni a kemencébe, mert akkor még 180 fokról kezd el hűlni és ez sokáig tart, csak megfelelő edény kell hozzá – osztja meg velünk fortélyait.
Máriát vagy Facebook-oldalán találják meg, vagy ajánlásokkal érkeznek hozzá. Az elején még szórólapozott, hirdetett, annak az volt a hátránya, hogy olyanok is megtalálták, akiknek nem igazán volt szükségük rá.
– Mióta Facebook-oldalam vonzza be a az embereket, olyanok keresnek meg, akiket a posztjaim megszólítanak és nekik nem csak a képek fontosak – beszél a közösségi oldal hasznosságáról .
Mára év a Tündérkert olyan pályát, karriert futott be, hogy bekerült a kistérség és Kistelek nevezetességeit bemutató turisztikai kiadványba is. Ezen a helyen emberek találkoznak, nyugodt körülmények között beszélgetnek, igazi összetartó közösség alakul és épül. Átélhetik az emberek, milyen visszarepülni a múltba, egy száz esztendővel korábbi, régi világba és lelassulni. A kerti tóval menedéket adott a madaraknak, a növényeknek meg páradúsabb környezetet, a betérőknek meg otthonosságot.
Kovács András
Fotók: Frank Yvette
