Az Élet él és élni akar – idézik nagyon sokszor Ady Endrét. Annyira gyakran szerencsére nem, hogy közhellyé váljon, de jobb, más nekem sem jutott eszembe a fotón látható ibolyáról. Klasszikus, régi, kertvárosi járda húzódik a házunk előtt Petőfitelepen, a betonlapok már megmozdultak. Nem felfagytak, mert olyan tél mostanában nemigen volt Szegeden.
Az idő azonban tette a dolgát, a szél meg odafújta a virágmagot. A fugában pedig szépen megnőtt, virágzik az ibolya, amiből mostanában valahogy a kerti gyepben is nagyon sok van. Egy-egy szép foltot az első vágáskor még kerülgettem a fűnyíróval, a járdán is meghagytam egy keveset, amikor gyomirtóztam a fugákat.
-ka-
