Orosz Anna Momentum

“Az oktatás nem prioritás a kormány számára” – interjú Orosz Annával, a Momentum országgyűlési képviselőjével

Helyi hírek

A Főnix Estek nevű rendezvénysorozat első állomásán Debrecenbe látogatott Orosz Anna, a Momentum újbudai országgyűlési képviselője, aki Törley Katalin, a tanártüntetések egyik vezető alakja és Mándi László momentumos önkormányzati képviselő társaságában osztotta meg gondolatait a magyar oktatás helyzetéről. Orosz Anna a rendezvény után interjút adott a Debreceni Napnak.

Kijelenthető, hogy a Momentum számára a finn oktatási rendszer a követendő példa?

A finn oktatást azért hoztam fel, mert volt egy nagyon jó riport Finnországról a Partizán Youtube-csatornán, ahol megszólaltattak tanárokat, szülőket iskolaigazgatókat, oktatási minisztert stb., és szembetűnő volt a műsorban, hogy mennyire magától értetődő az, hogy ki lehet fejezni nyilvánosan a véleményünket szakpolitikai kérdések mentén. Ez a világ legtermészetesebb dolga, ezért senkit nem érhet retorzió, akkor sem, ha iskolaigazgató. Egy oktatási reform esetében nagyon fontos megnézni, hogy mi működik nyugaton, vagy akár a hozzánk történelmileg és kulturálisan sokkal közelebb álló Lengyelországban, ahol szintén sikeres reformot hajtottak végre. Nem gondolom, hogy egy az egyben át lehetne ültetni a finn iskolarendszert a magyarba, de biztosan van számos terület, ahol nem kell újra feltalálnunk a melegvizet, hanem egyszerűen csak meg kell néznünk, hogy máshol mi működött, és adaptáljuk.

Milyen új tantárgyakat vezetne be a közoktatásba?

Nem is tantárgyakat, hanem inkább olyan témákat mondanék, amelyek iszonyú fontosak lennének:  vita- és együttműködési készségek, pénzügyi ismeretek, programozási készségek, adatmenedzsment, és még számtalan aspektusa van a mai világunknak, amit az ember nem feltétlenül tanul meg mondjuk tiktokozás közben.

A jogosítványszerzés közoktatásba illesztése mennyire tűnik megvalósíthatónak? Amerikában például egyetemisták vezetnek kisvárosi buszokat.

Az majdnem mindegy, hogy a vezetési ismereteket milyen keretek között tanítjuk. Fontosabb az, hogy ha valaki rosszabb anyagi háttérrel érkezik, az ne lehessen számára akadály, hogy jogosítványt szerezhessen. Ha valaki rászoruló, akkor őt támogassa ebben az állam.

Mennyire lenne megoldás a legjobb középiskolai és egyetemi oktatók anyagait elérhetővé tenni a videómegosztókon?

Ebben nagyon sok lehetőség van, és például a Youtube-on a legjobb amerikai egyetemek előadásai is bárki számára elérhetőek. Teljesen ingyenesen tanulhatunk belőlük rengeteget. Az egész online oktatásban rengeteg kiaknázatlan potenciál van, sokkal több fiatalhoz juthatna így el minőségi tananyag.

Mi az akadálya, hogy ez így legyen?

Szerintem nagyon le van terhelve mindenki az oktatásban, és a tanároknak nincs fölös energiája arra, hogy online oktatásra térjenek át, és még terjesszék is az anyagukat. Mindez állami támogatás nélkül sokkal nehezebben történhetne meg.

A járvány alatt volt egy hét az egészre…

Nem is nevezhető sikertörténetnek a 2020-as online átállás, nagyon kevés segítséget kaptak ehhez az iskolák. Ideális esetben ez nem úgy történik, hogy az offline tananyagot digitalizáljuk, hanem más eszközökkel, más szemléletben igyekszünk átadni a tudást. Ehhez jelentős segítségre lenne szüksége a pedagógusoknak. Én Budapest XI. kerületében voltam alpolgármester, amikor a Covid kirobbant, és hosszú hetekig, hónapokig kellett online formában oktatni a diákokat. Próbáltunk informatikusokon keresztül segítséget nyújtani a pedagógusoknak, de láttuk, hogy ez egy nagyon nehéz történet. Ha ebben egyedül hagyjuk az iskolákat, akkor teljesen reménytelen marad a helyzet.

Mi lehet az oka annak, hogy a nyelvoktatás már kevésbé fontos a kormány számára, sőt nyelvvizsga sem kell már a diplomához?

Szerintem általában az oktatás nem prioritás a kormány számára. Ahelyett, hogy megoldást találna arra, hogy a középiskola befejezéséig a fiataloknak nyelvvizsgája legyen (támogatná a nyelveket tanító pedagógusokat, vagy ígéretét betartva támogatná, hogy a diákok nyelvtanulási céllal hosszabb időre külföldre menjenek), inkább kiveszi a nyelvtudást a diplomaszerzés feltételei közül. Ez egy tragédia. Nem ott kéne tartanunk, hogy egyáltalán kell-e nyelvvizsga az egyetemre való bejutáshoz, hanem hogy két nyelvvizsgája is legyen a diakoknak.

Miért nincs szolidaritás a magyar társadalom egyes rétegei között?

A magyar történelem sok időszaka, például a kommunista évtizedek sem arra épített, hogy legyenek erős közösségeink. Sőt a meglévő közösségeket is szétverték, a bizalmat tudatosan erodálták. A besúgóhálózat miatt is elképesztő bizalmatlanság alakult ki az emberekben. Nem olyan évtizedek vannak mögöttünk, amelyek segítettek volna kiépíteni bennünk a bizalmat egymás iránt. De ha még egy rendes demokrácia is lenne mögöttünk az elmúlt 30 évben, akkor is egy fiatal demokrácia lenne a miénk. Az elmúlt 13 évben pedig inkább a demokratikus értékek leépülését tapasztaljuk, és nem ezek erősítését.

Hogy lehetne erősíteni a bizalmat a társadalom tagja között?

Radikális változásra lenne szükség a mindenkori kormányokban, hogy a bizalom erősödni tudjon. A Fidesz ezt biztosan nem fogja képviselni. De addig is: a legapróbb kezdeményezésekből lehetne kiindulni. Például a szomszédommal ültetünk egy szép virágoskertet, majd felosztjuk, hogy ki mikor locsolja, gyomlálja a kertet. Így juthatunk el fokozatosan a legnagyobb kezdeményezésekig, közelmúltbeli példával élve: hogyan állunk ki a gyerekeink tanuláshoz való jogáért. De már az is előrelépés, ha bemegyünk a boltba, és kedvesen köszönünk az eladónak. Segíthet, ha civilizáltan viselkedünk egymással egyénenként, szervezetként, munkahelyen és gyakorlatilag bárhol. Ezek az apró gesztusok továbbgyűrűznek a társadalom egészébe.

A szakszervezetek miért épültek így le? A pedagógusok érdekeit is kettő képviseli…

Ennek okai is főleg a rendszerváltás körül gyökereznek, 1989 előtt pedig nagyot át voltak politizálva a szakszervezetek, és a mai napig nem bíznak abban a munkavállalók, hogy a szakszervezetük valóban az ő jogaikért áll ki. Bár az elmúlt 30 évben ezt sem sikerült rendbe tennünk, én most érzek ebben előrelépést. A 2018-as rabszolgatüntetések óta mindenképp zajlik egy tudatosodási folyamat, és egyre többen kezdik felismerni a munkavállalói jogaik fontosságát.

Mikor lesznek újra erős szakszervezetek?

Egy támogató kormány nélkül nem tud ilyesmi megvalósulni. Azon dolgozunk, hogy megalapozzuk ezt.

Hol látja magát öt év múlva?

Csak egy célt fogalmazok meg: ha öt év múlva visszatekintek az elmúlt öt évemre, akkor azt tudjam mondani, hogy én megtettem mindent azért, hogy véget vessek ennek a rendszernek, és egy demokratikus, európai, 21. századi rendszert hozzunk létre Magyarországon.

– N. Nagy Sándor, Szilágyi Szabolcs –