“Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, arról, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban.
Ezúttal Orvos György pénzügyi tanácsadó, ceremóniamester, a Monster Pie formáció egyik DJ-e, a Vis Maior együttes énekese mesélt arról, miként lehetséges ennyi mindennel foglalkozni egyszerre, hogyan tudja belevinni a saját személyiségét, és arról is, hogy mikor érdemes változtatnunk az élethelyzetünkön.
Zenész, ceremóniamester, videós, DJ is vagy, és pénzügyi tanácsadóként is segíted az embereket. De miből indult ki az, hogy ennyi mindennel foglalkozol?
Már az egyetemen kapcsolatba kerültem a média világával. Rádióztam, videókat készítettem, sokat interjúztam, és nagyon megtetszett az a közeg. Akkoriban már tagja voltam a Vis Maior együttesnek is, mint énekes. Az akkori barátnőmmel volt egy tűzzsonglőr csapatunk is, akivel felléptünk többek között a 2013-as Sziget Fesztiválon, és külföldön nemzetközi amatőr fesztiválokon is. Volt benne energia és vonzás, de abból csak úgy lehetett megélni, ha üzletszerűen kezeljük, az pedig megölte volna azt a fajta művészetet. A ceremóniamesterség pedig úgy alakult ki, hogy egy baráti pár felkért rá a lagzijukon, csak egyszerűen azért, mert ismertek. Sosem hirdettem magam, a lehetőségek valahogy mindig megtaláltak. A nappali munkám a pénzügyi tanácsadás lett, abban kezdtem el dolgozni.
Divatosan megfogalmazva több lábon állsz. Hogyan tudsz ennyi mindent koordinálni?
Ha a több lábon állásról szeretnék beszélni, akkor azt tudnám mondani, hogy ha valaki vállalkozó, akkor nem csak egy dolgot csinál, hanem több mindent egyszerre. Mert amikor elkezdesz valamit, és jól működik a dolog, akkor elengedhetetlen, hogy értened kell a kiadások és a bevételek kontrollálásához. Vagy felveszel egy embert ehhez, de ha ezt megteszed, akkor már nem egyedül dolgozol, hanem cégként működsz. Az expanzió elkerülhetetlen. És, aki olyan típusú lone ranger, mint én, az szeret mindent egymaga csinálni.
Meg lehet határozni, hogy mit is képviselsz egy személyben?
Sokat gondolkodtam azon, hogy akkor most ki vagyok én valójában. Pénzügyi tanácsadó, zenész, ceremóniamester, filmes, DJ? És rájöttem, hogy a brand én vagyok, Orvos György, aki megoldja azt a feladatkört, amire felkérik. Közvetítő vagyok az ifjú pár és a násznép, a zene és a közönség, a pénzpiac és az emberek között. Kell egyfajta személyiség is ehhez, amiben nagyon fontos, hogy megtaláljam azt a kapcsolódást, hogy ráhangolódjak az emberek energiájára. Ez mindegyik területen fontos, és kell, hogy értsek az emberekhez. És ha azt látják, hogy én is élvezem azt, amit csinálok, akkor ők is jól érzik magukat.
Mindegyik munkádhoz, hivatásodhoz is fontos a megfelelő kommunikáció. Hogyan tudsz mindenkivel szót érteni?
Ami érdekelt, abban el tudtam mélyedni annyira, hogy azt el tudjam „adni”. Mindegyik területen egy kicsit másabbnak kell lennem. A színpadon az extrovertált énem jön elő, míg tanácsadóként másképp kell előadnom magam. A filmkészítés az, ahol talán egy picikét melankolikus vagyok, amikor alkotok. Abból a rengeteg képből kell kreálnom valamit, és azt olyan szellemiséggel, lelkülettel, színvilággal, olyan zenei aláfestéssel kell elkészítenem, hogy az már meseszerű legyen. Viszont nagyon fontos, hogy személyre szabott legyen, de nem szabad senkinek sem megfelelni, mert az nem is lehetséges.
Előfordulhat, hogy te mondasz nemet egy felkérésnek?
Nagyon közhelyes dolog ebben a New Age hullámban, ami ellepi világot, hogy tudni kell nemet mondani. Persze minden munkát el lehetne vállalnom, és akkor több bevételem is lehetne, de annak a hármasnak, amit a pénzem, a szabadságom, és az, hogy hogyan érzem magam, annak egyensúlyban kell maradnia. Ha nagyon sok pénzem van, meg nagyon szabad vagyok, de cefetül érzem magam, akkor nyomorult az életem. Érezhetem magam nagyon jól, ha tele vagyok idővel, de nulla forintom van. Ha pedig nagyon jól érzem magam, de se időm, se pénzem sincsen, az szerintem az elmebaj iskolapéldája. Ezt a hármast kell egyben tartani, hogy meglegyen az a jó értelemben vett elégedettség.
Debrecen alkalmas város erre, hogy valaki elégedett és jó életet éljen?
Igen, mert rengeteg lehetőség van itt is, mint ahogyan más nagyvárosban meg van,ami persze magától csak úgy nem jön be az ajtón. A világ bármelyik pontján ugyanazt kell tenni, felkelni és elindulni. Semmivel sem másabb itt boldogulni, mint New Yorkban. Csak a nagyságrend más, mert ott dollárban mérnek mindent, és ott nagyobbak a költségek, de annak megfelelően adják a béreket is. Debrecen a mérete miatt is élhető hely, mert nincsenek nagy távolságok. Jó az agglomeráció, eljuthatsz bárhová biciklivel, vagy akár rollerrel is. A közlekedés lehetne jobb, meg lehetne több lehetőség, de ez mindenhol így van. Mindenki, aki szeretne kezdeni magával valamit, az csinálja is. Fontos része ennek a visszajelzés és az önreflexió, mert ha valamiben nem vagy ügyes, akkor el kell kezdeni egészen másban gondolkodni. Mert a szorgalom megeszi reggelire a tehetséget, és ha mellette még képzed is magad, többféle dolgot is elvégezhetsz. A Youtube pedig az új nemzeti és nemzetközi könyvtár is egyszerre.
Az újtól való félelem miatt nem változtatnak az emberek?
Sírni mindig könnyebb, mint valamin változtatni. Könnyű sajnálni magam, panaszkodni, összeroskadni. Ez egyszerű: amikor nem sírok, akkor mást cselekszem. A történés nem magától jön.
Hogyan lehet felkelteni valakiben a hajlandóságot a fejlődésre, ha már önmagától nem teszi meg?
Ez ugyanúgy működik, mint a reggeli felkelés. Gondolj bele, hogy hogyan szeretsz ébredni reggel. Mennyivel jobb, amikor egy kedves érintésre, madárcsicsergésre kelsz, mint amikor beordít az ébresztőóra. Ilyenkor elindul a kód bennünk, hogy robotként mennünk kell. Egy apró változtatással kell indítani. Például úgy, hogy húsz perccel kevesebbet alszunk, de azt az időt inkább eltöltjük a kedvesünkkel, és máris sokkal jobban indul a napunk. Kis dolgokkal kell kezdeni, hiszen Rómát sem egy nap alatt építették fel. Tudom, milyen életmódot váltani, nekem is időbe telt, csak mi emberek olyanok vagyunk, hogy mindent most akarunk. Amikor elkezdtem a futást, eleinte kisebb távokat céloztam meg, most pedig már lefutom a félmaratont is.
Mi az, amiben másabb lett az életed, miután változtattál?
Az egyik barátom azt mondta, hogy az eddigi negyven évem alatt biztosan éltem nyolcvanat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma szituáció, amikor ennyi emberrel és helyzettel találkozom. Amikor az ember odafigyel, az egy nagyon komoly önreflexió, ami hozzásegít az önismerethez, ha nem mindig nem ugyanazt a munkát végzed. Olyankor nincs inger, ami visszamutatna arra, hogy te milyen vagy a világban, mert nincsen meg a tükör. Amikor sok mindenen van a figyelmed, nagyon nehéz minden tükröt észrevenni, és néha a lényeg marad el. Pont azt nem látod meg, amit kellene, és ilyenkor kerülsz ugyanabba a helyzetbe. Majd jön az önismeret, önértékelés, és az önkritika is. Természetesen mindez csak akkor lehetséges, ha erre már érett az ember, ezért kell tudni olvasni a sorokban.
Az önismeret útján haladva mindig felmerül a kérdés, hogy akkor most mi is az igazi boldogság. Te annak tartod magad, neked mi a boldogság fogalma?
Amikor felkelek reggel, és van dolgom, emberek számítanak rám, és van olyan akire én is, aki tisztel és akit én is tisztelek, akkor megvan a balansz, és ez legfontosabb. Ismerek olyan embert, akinek magyar viszonylatban is rengeteg pénze van, mégsincs ideje elkölteni. Ettől szomorúbb sorsot nem nagyon tudok elképzelni. Mindig elgondolkozok azon, hogy az adott pillanatban megvan-e a boldogságom, vagy éppen nincsen. Mindenki tud boldog lenni, aki él. A világ leghíresebb boldogságtrénere Nick Vijucic kezek és lábak nélkül él, mégis boldog. Nekem megvan a mind a két kezem és a két lábam is. Van házam, autóm, családom, vannak emberek, akik szeretnek, és olyanok, akik számítanak arra, hogy elöntöm őket jókedvvel. Persze, hogy lehetne több pénzem, meg villám Miamiban, de végigkopogtatnék ott, hogy boldogok-e azok az emberek, vagy azon görcsölnek, hogy elveszíthetik-e azt, amijük van. Amikor tiszta a tudatom, akkor nincs okom nem boldognak lenni, és amikor valami miatt nem ezt érzem, akkor meg elkezdem felhajtani, hogy mi az, ami most akadályozza ezt az érzést. Én így gondolom a boldogság fogalmát.
Biztosan elgondolkodtál már azon is, hogy mi az a dolog, ami mindegyik területen ott kell, hogy legyen a személyiségedből, belőled?
Szép a magyar nyelv, mert kifejezi azzal a szóval, hogy önmagam. Nekem kell, hogy benne legyek, és önazonos legyek azzal, amit csinálok, és ez sokféle módon megjelenhet. Lakik bennem egy személyiség, aki imádja a rivaldafényt, és tetszeleg, de ha ezt uralom, és tudom a fórumát, hogy kielégítsem, akkor a színpadon megtalálom magam. Mert ott senkit sem érdekel az, hogy mondjuk mennyit meditálok naponta. De ha az otthonomban, a családom körében állandóan szerepelgetni akarok, én akarok elöl lenni, akkor egy borzalmas, kellemetlen személyiség alakulhatna ki belőlem. Ez nem egy választható dolog, az ember amilyen.
Mit üzennél azoknak, akik önmagukból szeretnének brandet csinálni?
Ha megszülettél és lélegzel, akkor belőled már van egy brand a családodban, osztályközösségedben, munkahelyeden. Csak meg kell találni a balanszt. Nem kell megtagadni önmagadat, csak a megfelelő helyen kell megélni a személyed aspektusát. Hogy ki és mit szeretne, afelé menjen el, csak ne nyomja el magában. De ehhez meg kell találni a helyes irányt, és fel kell ébredni, vagy találni kell valakit, aki felébreszt.
– Rontó Judyt –
Fotók: magánarchívum
Néhány korábbi cikkünk ebből a rovatból:
A debreceni kebabos fiú megcsinálta! Toszy interjúnk után nem sokkal saját éttermet nyitott
