Ahogy javult az idő, várható volt, hogy szombaton már telt házas lesz Szeged nyárzáró fesztiválja, a SZIN. Így is történt, a terület már pénteken rendesen porzott és a szervezők bejelentették, elfogytak a napijegyek is.
Mi pénteken kissé matinésra vettük a programot, a nagyobbik lánnyal ugyanis ki kellett érni egyik kedvencére, a Punnany Massif kezdésére, ami, bár reménytelennek látszott, sikerült. A bejáratnál gyakorlatilag alig voltak, mint kés a vajon, úgy jutottunk át.
Az igazság az, hogy a háromnegyed hetes kezdés azt is jelentette, hogy a rajongóknak még rendesen a szemébe sütött a nap a Borsodi Nagyszínpadnál, de ez láthatóan nem zavarta őket. És a csapatot sem, gyorsan jó hangulatot teremtettek. Én már kinőttem belőlük, így inkább sétáltam egyet, ha lehet mindenütt korán volt még.
A CIB Bank Arénában, amelyik az előző két este többször is kiöntött, alig voltak, valamivel többen az SZTE színpadánál, és ugyancsak kevesen gyűltek még össze a hajógyárinál. Nem tudom, kezdett-e már kisebb közönség előtt a Deniz, de a Partfürdő legtávolabbi pontjára, a bp Nagyszínpadhoz negyed 8-ra még nem igazán érkeztek meg a rajongok. A kissé álmos kezdés után gyorsan helyre állt a világ rendje és a közönség folyamatos érkezése mellett a hangulat is megjavult.
Sokan próbálkoztak az aranyhal kifogásával a középső nagy medencénél, szépen fogyasztottak a BorRéten is. Akadt, aki egyedül vonult el a világtól, hogy nyugodtan telefonálhasson, mások félmeztelen tévedtek be az egyik “elegáns bárba”.
A végére a Punnany Massifra is szépen rásötétedett, akkorra már nagyon sokan lettek a nagyszínpad előtt, kezdett igazából felpörögni a SZIN.
Kovács András, a szerző fotóival
