A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a Segíts a rászorulókon Facebook csoport, a hónap utolsó vasárnapján ismét vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel vártunk minden rászorulót.
Az ételosztás kezdete előtt, “A hajléktalanoktól félti Orbán a keresztény kultúrát?” címmel, rövid flashmobbal tiltakoztunk az ellen, hogy a magyar parlament törvénybe iktatta “az életvitelszerűen közterületen tartózkodás” tilalmát.
Kiállásunkkal szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a tiltással semmit sem lehet megoldani. Meggyőződésünk, hogy a hajléktalanság ellen nem rendőri intézkedésekkel, büntetésekkel kell fellépni. Nem változik semmi, az érintettek élethelyzete egy jottányit sem javul.
A tiltakozó akción Szabó Zoltánné, a civil szervezet alelnöke többek között arról beszélt, hogy:
” 2018. június 20. a megbélyegzés napja hazánk történelmében. A parlament ezen a napon az alaptörvénybe iktatta az “életvitelszerű közterületen tartózkodás” tilalmát. Mivel a lakhatás jogát a jogszabály nem tartalmazza, így az utcán élő fedél nélküliek társadalomból való kirekesztése a kizárólagos cél.”
Kitért arra, hogy az ételosztást szervező kis közösség évek óta próbál segíteni a rászorulókon, így a hajléktalan embertársainkon is. A maguk tehetsége szerint teszik, amit tisztességük, emberségük megkövetel, havonta egyszer meleg étellel várják a kilátástalan élethelyzetben levőket.
Hangsúlyozta:
” A parlament döntése végtelenül elkeserítő, megdöbbentő. Minden porcikánk tiltakozik a törvény ellen, azt kegyetlennek, megalázónak, és teljesen feleslegesnek tartjuk.”
Az alelnök kitért arra is:
“Hisszük, az államnak van felelőssége a lecsúszott, bajba jutott tagjaiért. Mindez annyit jelent, hogy a nyugati, magukat kereszténynek mondó civilizációban a hajléktalan nem ellenség, akitől meg kell magunkat védeni, hanem embertárs, akin segíteni kell. Magunk is látjuk, hogy könnyű hajléktalanná válni és nehéz visszakapaszkodni. Ennek a gazdasági és társadalmi drámának a megoldása, de legalább minden hajléktalan méltó elhelyezése után lehetne megfontolni a tiltást.”
Feltette a kérdést, hol marad a kormányból a felebaráti szeretet, az irgalom, a gyengék segítésének “örök” emberi törvénye?
Majd így folytatta:
“Szeretnénk tévedni, amikor azt gondoljuk, hogy egy céljuk volt: nem tudni, hova és hogyan, de elűzzék a hajléktalanokat az úri szemeik elől. Az ellátásnak nem csak arról kellene szólnia, hogy adunk a hajléktalanoknak egy ágyat és tetőt a fejük fölé. Közülük rengetegen egészségügyi okokból sem tudnak hosszú távon ezeken a szálláshelyeken maradni.”
Ferenc pápát idézte:
“Az igazi hatalom és szabadság a gyengék és az elesettek támogatásában nyilvánul meg.”
A katolikus egyházfő, gyakran hivatkozik arra, hogy: “Isten Fia úgy jött a világra, mint egy hajléktalan. Isten Fia tudta, mit jelent fedél nélkül kezdeni az életet.”
A pápa hangsúlyozta, Jézus nem csak szolidáris akart lenni minden emberrel, ő maga azonosult mindenkivel, aki szenved, sír, bármiféle igazságtalanságot elszenved. Világosan megmondja: “Mert éheztem, és enni adtatok, szomjaztam, és inni adtatok, idegen voltam, és befogadtatok engem.”
Rövid beszédét a következő gondolatokkal zárta:
“Az élet egyik nagy igazsága, aki ma a szegényeket védi, talán holnapi önmagát védelmezi. Aki ma elsőnek hiszi magát, abból könnyen lesz holnap utolsó. Elég egy elveszített állás, egy rossz lakáskölcsön, egy-két elhibázott magánéleti döntés vagy betegség.
Mi erőnk véges, nem áll hatalmunkban a gyalázatos törvényt megváltoztatni. Emberként, állampolgárként csak annyit tehetünk, hogy felemeljük szavunkat a hajléktalan embertársaink megbélyegzése ellen, követeljük, hogy a hatalmasságok őket is vegyék emberszámba, ne kivert kutyaként kezeljék őket. Meggyőződésünk, nem attól lesz egy kormány keresztény, hogy naponta legalább tucatszor jó hangosan a tudomásunkra hozza. A szavak helyett, a tettek beszélnek, minősítenek: a keresztény kultúrának szerves része az egymás iránti szolidaritás, az emberi méltóság tisztelete, a gyengék, elesettek felkarolása.
Szerényen javasoljuk Orbán Viktornak és elvbarátainak, hogy fontolják meg Benedek pápa gondolatait, szálljanak magukba, s vonják vissza az alaptörvény módosítását:
„Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével”
Ahogyan a Bibliában olvashatjuk:
“Amit megteszünk eggyel a legkisebbek közül, azt Jézussal is tesszük, amit meg nem teszünk meg, azt Vele nem tesszük meg.”
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke
