Csendes hőseit, jubiláló véradóit ünnepelte a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezete a magyar véradók napján, november 27-én. Idén nem csak a donorok, hanem a véradónap is jubilált, hiszen 1987-től ünneplik hazánkban a Vöröskereszt kezdeményezésére.
– Nagyon régen történt, hogy egy súlyosan vérszegény hölgynek kellett segítenem. Évekig sikerült így életben maradnia. Ez a legkedvesebb emlékem – válaszolta kérdésünkre Kis Sándor, 160-szoros véradó november 27-én a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezetének véradóünnepségén a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Közösségi Házában.
– Előfordult, hogy nem telt el a három hónap, s újra hívtak, hogy segítsék. Ilyenkor nagyon örültem. „Hála Istennek, még él!” – gondoltam.
Az egyik ágyon feküdtem én, ő a másikon, s közvetlenül adtam neki a vért. Ritka vércsoportom van, AB+. Mindig nagyon örülnek, ha megyek vért adni – mondta el, s ez igen gyakran megtörténhet, hiszen nem várja a behívót, ahogy letelik az 56 nap, megy magától. A szervezete is hozzászokott, jelzi neki, hogy ideje vért adni.
„A legnagyobb tett”
A véradás hazai bajnokaként köszöntötte a 160. véradásán túl lévő donort Dr. Kiss Sándor, Debrecen Megyei Jogú Város Egészségügyi és Szociális Bizottságának elnöke. A szakember arra is emlékeztetett köszöntőjében, hogy idén 30. évfordulóját ünnepli a magyar véradók napja, melyet a Vöröskereszt kezdeményezett 1987-ben. November 27-re esett a választás, mert először ezen a napon adtak át hazánkban magas szintű kitüntetést véradóknak 1954-ben.
– Legnagyobb tett, amit el tudok képzelni, ha valaki saját vérével segít embertársának, hogy az életben tudjon maradni – hangsúlyozta Dr. Lakatos Zoltán a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke. Megjegyezte, hogy ezt mindig is így érezte, de amikor operáción esett át, meg is tapasztalta, mert jó érzés volt, amikor az orvos mondta, hogy a szükséges vér készen áll.
Ez a donorok önzetlen és jó szándékú véradásainak köszönhető – jegyezte meg.
Ismerős arcok: sokszoros kitüntetettek
Kedves, csendes emberek töltötték meg a termet. Sokukon látszott, hogy munkából jöttek, nekik is ugyanolyan nehezek a mindennapok, mint bárki másnak, mégis időt, energiát szánnak arra, hogy rendszeresen vért adjanak, és segítsenek a bajba jutottakon, és biztonságos szinten álljanak a vérkészletek. Sok arc ismerős. Egyikük, Debreceni Sándor érdeklődésünkre elmondja, amikor teheti, elmegy vért adni, nem tartja vissza sem rossz idő, sem más akadály. Így találkozhattunk két év múlva újra az ünnepségen, hiszen a férfiak 165 napon belül ötször adhatnak vért.
Akkor 30-szoros véradásért kapott elismerést, most 40-szeres véradóként jubilált.
Kiemelkedően magas véradásszámú donorokat is köszönthettek idén Debrecenben és a
vöröskeresztes területhez tartozó településeken: 100-szoros véradásért nyolc, 110-szeresért hat donort tüntethettek ki. 120-szoros véradásért jubilált Szabó János. Az ünnepségen nagy taps fogadta a 140-szeres véradót, Móricz Zsigmond Róbertet, és a 160-szoros véradásért ünnepelt Kis Sándort.
– Sokszor hallhatták a köszönet szavait azok, akik sűrűn járnak vért adni. Mégis azt mondom, nem lehet elégszer megköszönni ezt az áldozatos tettet azoknak, akik önkéntességből, emberszeretetből jó példát adnak – jegyezte meg Marosi-Rácz Julianna, a DMJV Polgármesteri Hivatal intézményfelügyeleti osztályvezetője, a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezetének vezetője, aki örült a sok ismerős arcnak.
Közvetítés nélkül: a vers, a zene nyelvén
„Idefigyelj, édesfiam, a jó szó ingyen van” – mondta édesapám. Hadd’ köszönjem meg azt az
elszántságot, hogy újra meg újra megszervezik a véradásokat, hogy újra meg újra elmennek vért adni, és segítenek az embereken – hangsúlyozta Jantyik Zsolt a Debrecen Művelődési Központ igazgatója, aki művészként is kifejezte tiszteletét és szeretetét a véradóknak. Ismert ő mint énekes, író, előadóművész, s a – tavaly 30. évét betöltőt – PG Csoport frontembere. A közelmúltban átvehette a Magyar Köztársaság Lovag Keresztjét művészként, kulturális szolgálatáért, a határon túli közösségek megerősítéséért. Hangulatos interakítv dalával: az élet ereje’, ’Mert’ című költeményével, és ’A végén minden kiderül’ című dalával teremtett őszinte, kellemes hangulatot. Köszöntőjében elárulta, hogy édesanyja egész életében vöröskeresztes volt. Szavakkal is megköszönte a véradóknak szolgálatukat Pless Attila zongoraművész, aki a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának dékán-helyettese, docense, majd ünnepivé tette az egész délutánt lendületes darabjaival, és a kitüntetések átadását elegáns háttérzenével kísérte.
Pro Vita Díj
– Létavértesi véradónk, Soós Mária vehette át idén a Magyar Vöröskereszt országos szintű
véradóünnepségén – november 25-én – a Pro Vita Díjat – jelentette be Bognár Péterné, a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezetének vezetője. A Minisztériumi elismerésre azért terjesztette fel a Vöröskereszt, mert lehetőségeihez mérten kiemelkedően sok véradással, önzetlen segítőkészséggel szolgálta a véradás ügyét. Eddig 92-szer adott vért, tehát – mivel a hölgyek egy éven belül 4-szer adhatnak vért – legalább 23 éve donor.
Az Országos véradóünnepséget december 25-én tartották Budapesten. Hajdú-Bihar megyéből még három elismerést hoztak haza: Véradóbarát Munkahely címet kapott a Hajdúszoboszlói Nonprofit Zrt., Véradó Mozgalomért ezüst emlékérmet Suhajda Lászlóné, polgári önkéntes. Támogatói Oklevelet kapott Balmazújváros Önkormányzata.
Köszönet az önkéntes szervezőknek
– Szerény, névtelenségbe húzódó hősök a véradók, ám vannak társaik, akik szintén láthatatlanul, elrejtőzve teszik a dolguk, önkéntesen, ellenszolgáltatást, köszönetet nem várva – mondta a területi vezető. Nekik is köszönhetjük, hogy biztonságos szinten állnak hazánkba a vérkészletek. Szabad idejüket nem sajnálva szorgoskodnak egész évben: ők az önkéntes véradószervezők, akik a véradások minden fázisában segítenek. Előkészítésében, a donorok meghívásában, a véradás lebonyolításában, s az önkéntes véradók megbecsülésében – e szavakkal köszönte meg a Debrecen Területi Szervezet önkénteseinek a kiemelkedő szolgálatot a területi vezető.
Gyógyszer helyett véradás
Katonakoromban kezdtem vért adni 1978-ban, a Határőrségben, Hegyeshalomnál szolgáltam. Akkor egy véradásért 3 nap szabadnap járt. Így kezdődött. Később megszoktam, hogy eljárok vért adni – emlékezett vissza Kis Sándor. Egyszer magasvérnyomást állapított meg orvosa, s kifejezetten ajánlotta, hogy próbálják meg gyógyszer helyett, hogy a rendszeresen vért ad. Vérnyomása rendeződött, s ettől a perctől nem csak a véradók megmentését, hanem közvetlenül saját egészségét is szolgálta. Köszönetet nem várt, de amikor kapott, jó érzés töltötte el. A véradásai számával sem foglalkozott, csak egyszerűen, ha eljött az idő, elment vért adni. Most tört meg a jég: – a 161. után jutott eszembe, hogy négy év múlva leszek 65 éves, elérem a véradás felső korhatárát. Szeretném addigra elérni a 180-as véradásszámot. Ha minden jól megy, sikerül.
***
2017-ben a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezete összesen 341 jubiláló véradónak adott kitüntetést Debrecenben és a vöröskeresztes terület településein. Közülük a 25. véradáson felettieknek a november 27-i ünnepségen adták át az elismeréseket. Az ünnepségre közel 240 donort hívhattak meg.
Legmagasabb véradásszámú kitüntetettek:
100-szoros véradásért:
Gavallér László
Gökler István
Kelemen Gyula
Madarász György
Szabóné Nagy Ilona Andrea
Tivadar Lajos
Csire Péter
Jóbi György
110-szeres véradásért:
Bay László
Dobos György
Nagy István
Pályi Tibor
Szilágyi László
Zsupos László
120-szoros véradásért:
Szabó István
140-szeres véradásért:
Móricz Zsigmond Róbert
160-szoros véradásért:
Kis Sándor
Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete
