Az elkövetők a második világháború idején elhurcolt, kényszermunkára ítélt emberek nyomorán keresztül próbáltak százezreket keresni.
Csalókat ítélt el a debreceni táblabíróság. A harminchárom vádlott idős emberek nevében próbált pénzhez jutni úgy, hogy a nekik juttatott anyagi kártérítésből több százezer forintot kértek fizettségül.
A pénzt a magyar és az osztrák kormány tizennégy évvel ezelőtt kötött megállapodása szerint kapták meg azok az emberek, akiket a nemzeti-szocialista rendszer a mai Ausztria területére deportált és rabszolga- vagy kényszermunkára kötelezett.
Az érintettek általában idős, beteges – gyakran ágyhoz kötött – szerény anyagi körülmények között élő, tájékozatlan és sok esetben iskolázatlan, írni-olvasni nem tudó emberek voltak. Az úgynevezett kártérítést az erre a célra létrehozott Megbékélési Alap fizette ki, az értékhatár 672 millió osztrák schilling volt. Az egyszeri juttatás összege rabszolgamunkásoknak 7630,65 euró, ipari munkások esetén 2543,55 euró, mezőgazdasági munkásoknak 1453,46 euró volt. Ahhoz, hogy az igénylők hozzájussanak a pénzhez, a jogosultságukat megfelelő dokumentumokkal kellett igazolniuk.
Ezzel kapcsolatban viszont az érdekükben eljárók nem tájékoztatták az érintetteket az igénylés valódi feltételeiről, legtöbbször csak annyit közöltek velük, hogy mivel éltek már a második világháború alatt és sokat szenvedtek, idős korukra tekintettel jár nekik a „kárpótlás”. Az igénylőktől legtöbbször csak igazolványaikat kérték el, a benyújtandó kérdőívet üres állapotban hagyták, s az idős emberekkel olyan jegyzőkönyvet is aláírattak, amik szerint az „igénylő” azt vallotta, hogy egy másik károsulttal végzett együtt kényszermunkát. Az igénylések lebonyolítói már előre kikötötték, hogy a megítélt juttatásból bizonyos összeget kérnek fizettségül. Ez 100 ezer és 650 ezer forint között mozgott, ezzel 2003 ősze és 2004 decembere között többmillió forint kárt okoztak a Megbékélési Alapnak.
A Debreceni Ítélőtábla a vagyon elleni cselekménnyel, csalás bűntettel gyanúsított elkövetőket vagyonelkobzással büntette. A legnagyobb összegű büntetést, mintegy 13 és fél millió forint vagyonelkobzást az elsőrendű vádlottra szabta ki a bíróság, őt egyébként 92 rendbeli csalás miatt marasztalta el az Ítélőtábla. Az döntés az első fokon eljárt Debreceni Törvényszék határozatához képest enyhébb, 2013. áprilisában ugyanis többek között az első rendű vádlottat 2 év börtönre ítélték, amit öt évre felfüggesztettek, az ötödrendű vádlott másfél évet kapott, három év felfüggesztettel.
A táblabíróság indoklása szerint, mivel a cselekmény elkövetése és az elsőfokú ítélet megszületése között 10 év telt el, enyhíteni kellett az ítéletet. Hozzátették, ha nem húzódott volna el ilyen mértékben az eljárás, akkor nem született volna ilyen méltányos ítélet. Az ítélőtábla osztotta az ügyészség véleményét, mely szerint a kárpótlást igénylőknek is tudniuk kellett arról, hogy nem jogosultak a segélyre. A helyes minősítés mellett így kedvezőbbek a vádlottak másodfokú büntetései. A bíróságnak a 2003-ban hatályos törvényt kellett alkalmaznia. Az ítélet jogerős.
dehir.hu
