Bíróság utasítsa el Magyarországnak a Parlament azon állásfoglalásával szemben benyújtott keresetét

Európa

Bobek főtanácsnok: a Bíróság utasítsa el Magyarországnak a Parlament azon állásfoglalásával szemben benyújtott keresetét, amely az Európai Unió alapértékei e tagállam általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítására irányuló eljárás megindítására vonatkozik

A kereset elfogadható ugyan, de azt megalapozatlannak kell tekinteni

2018. szeptember 12-én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által elfogadott, az előadója neve után Sargentini jelentésként is ismert jelentés alapján az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a Tanácsot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítására felszólító javaslatról.

Az EUMSZ 354. cikk szerint a szóban forgó állásfoglalás elfogadása során a Parlamentnek a leadott szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados többségével kellett döntenie. Mivel az EUMSZ 354. cikk nem határozza meg, hogy valamely szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához a mellette és az ellene leadott szavazatok mellett a tartózkodásokat is figyelembe kell-e venni, a Parlament az eljárási szabályzatában a szavazásra vonatkozóan szereplő azon szabályt1 követte, amely úgy rendelkezik, hogy a tartózkodásokat nem kell figyelembe venni, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő.

Az állásfoglalást 448 igen szavazattal, 197 nem szavazat ellenében fogadták el, 48 jelen lévő európai parlamenti képviselő tartózkodása mellett. Amennyiben a tartózkodásokat figyelembe vették volna annak megállapításakor, hogy elérték-e a leadott szavazatok kétharmadát, az előírt többség nem valósult volna meg.

Annak állításával, hogy a tartózkodásokat is figyelembe kellett volna venni annak megállapítása során, hogy elérték-e a leadott szavazatoknak az EUMSZ 354. cikkben előírt kétharmados többségét, és hogy a tartózkodások figyelembe vételének elmulasztásával a Parlament nem tett eleget az e cikkből eredő követelményeknek, Magyarország a Bíróság előtt kétségbe vonta az állásfoglalás érvényességét.

Ma ismertetett indítványában Michal Bobek főtanácsnok elsőként azt a kérdést vizsgálja, hogy a kereset elfogadható-e. E tekintetben rámutat arra, hogy hacsak a Szerződések nem zárják ki egyértelműen és kifejezetten, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik valamennyi európai uniós jogi aktus felülvizsgálatára, továbbá bármely ilyen kifejezett kizárást megszorítóan kell értelmezni. Ennek kapcsán a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy az EUMSZ 269. cikk különös hatáskört biztosít a Bíróság számára az EUMSZ 7. cikk alapján az Európai Tanács, illetve a Tanács által elfogadott valamely megállapítás elfogadásához kapcsolódó eljárási szabályok tiszteletben tartásának felülvizsgálata tekintetében, nem tekinthető úgy, mint amely az utóbbi cikk alapján elfogadott egyéb jogi aktusokat kizárja a bírósági felülvizsgálat alól. Ellenkezőleg, a főtanácsnok azt az álláspontot jépviseli, hogy az EUSZ 7. cikk alapján elfogadott azon jogi aktusokra, amelyek nem tartoznak az EUMSZ 269. cikk hatálya alá, továbbra is az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó EUMSZ 263. cikkben szereplő általános szabályokat kell alkalmazni.

Azon kérdés vonatkozásában, hogy a megtámadott állásfoglalás csupán olyan előzetes aktusnak minősül-e, amely e minősége folytán nem képezheti az EUMSZ 263. cikk szerinti bírósági felülvizsgálat tárgyát, a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság arra nemleges választ adjon. E tekintetben a főtanácsnok egyfelől kiemeli, hogy a megtámadott állásfoglalás véglegesen rögzíti a Parlamentnek a tárgyra vonatkozó álláspontját, másfelől pedig azt, hogy az annak elfogadása során fellépő esetleges hiányosságok az EUSZ 7. cikk szerinti eljárás későbbi szakaszaiban nem orvosolhatók.

Ráadásul a megtámadott állásfoglalás nem csupán előirányoz, hanem ténylegesen és egyértelműen ki is fejt harmadik személyekkel szemben az EUMSZ 263. cikk értelmében vett joghatásokat. Ennek kapcsán a főtanácsnok megállapítja, hogy a megtámadott állásfoglalás megindította az EUSZ 7. cikk szerinti eljárást, és ennek következtében már egyes joghatásokat ki is váltott, vagy bizonyosan joghatások kiváltására irányult. Ezenfelül, ha az EUSZ 7. cikk (1) bekezdésében említett eljárás kezdeményezésére került sor; addig, amíg a Tanács meghozza erre vonatkozó határozatát, az érintett tagállam menedékjogi ügyekben elveszíti más tagállamok vonatkozásában a biztonságos ország jogállását2, mely tagállamok a szóban forgó tagállam állampolgára által a hozzájuk benyújtott, menedékjog iránti kérelmet érdemben elbírálhatják. Hasonlóképpen, a Bíróság ítélkezési gyakorlatára3 figyelemmel a megtámadott állásfoglalás hatással lehet a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli kölcsönös bizalomra és kölcsönös elismerésre, különösen az európai elfogatóparancsok végrehajtása keretében.

E körülmények között a főtanácsnok úgy véli, hogy Magyarországnak egyértelmű érdeke fűződik a megtámadott állásfoglalással szembeni eljárás megindításhoz, mely állásfoglalás nem csupán megindítja az EUSZ 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást, hanem e tagállam vonatkozásában önálló jogkövetkezményekkel is jár. A főtanácsnok tehát azt javasolja, hogy a Bíróság nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak.

A kereset érdemét illetően a főtanácsnok először is megállapítja, hogy nyelvi szempontból a „tartózkodás” és a „leadott szavazat” fogalma kölcsönösen kizárja egymást. Míg ugyanis a tartózkodó személy azt kéri, hogy szavazatát se valamely javaslat mellett, se az ellen ne vegyék figyelembe, és azt kívánja, hogy úgy kezeljék, mintha egyáltalán nem szavazott volna, a „leadott szavazat” fogalma arra utal, hogy valamely személy a javaslat melletti vagy az elleni szavazatával tevőlegesen kifejezte véleményét.

Másodszor a főtanácsnok kimondja, hogy a Parlament eljárási szabályzatának szavazásra vonatkozó szabálya a tényállás megvalósulása idején alkalmazandó változatában úgy rendelkezett, hogy „a szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő”, és ily módon egyértelműen kizárta a tartózkodásokat. Az a tény, hogy e rendelkezés az abban kifejezett általános szabály alóli kivételként arra a helyzetre utal, amikor „a Szerződések különleges többséget írnak elő”, nem érinti a fenti következtetés érvényességét, mivel eddig a Szerződések ilyen kivételt nem írtak elő.

Harmadszor, a főtanácsnok megállapítja, hogy mivel az európai parlamenti képviselőket másfél nappal a szavazást megelőzően megfelelően tájékoztatták arról a tényről, hogy a tartózkodásokat nem fogják leadott szavazatokként figyelembe venni, azok tudomással bírtak a szavazási eljárás szabályairól, és ennek következtében e szabályokra figyelemmel élhettek szavazati jogukkal.

Végül a főtanácsnok elutasítja Magyarország azon érvét, miszerint a Parlament elnöke azzal, hogy elmulasztotta kikérni a Parlament Alkotmányügyi Bizottságának a véleményét az eljárási szabályzat szavazásra vonatkozó szabályának értelmezésére vonatkozóan, megsértette azon kötelezettségét, hogy eloszlassa az e rendelkezés tekintetében állítólag felmerült bizonytalanságot. A Parlament eljárási szabályzata ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozó kötelezettséget, hogy konzultálni kell e bizottsággal a szavazási szabályok értelmezése céljából.

E körülmények között a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság Magyarország keresetét megalapozatlanként utasítsa el.

 

1 Az eljárási szabályzat 178. cikkének (3) bekezdése.

2 Az Amszterdami Szerződéssel bevezetett, az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára nyújtott menedékjogról szóló (24.) jegyzőkönyv egyetlen cikkének b) pontja értelmében.
3 2018. július 25-i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C-216/18 PPU, EU:C:2018:586) (lásd még: 113/18. sz. sajtóközlemény).

 

curia.europa.eu