Alázat, szeretet, hivatástudat, életmentés – első körben ezek a kifejezések jutnak eszünkbe, ha a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány munkájára gondolunk. Márpedig az ő munkájukra igenis gondolnunk kell, ugyanis hiánypótló. Na de mi, miként segíthetjük a legkisebbek életben maradását? Többek között erről is beszélgettünk Dr. Pintér Gáborral, a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány kuratóriumi elnökével.
A Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány 30 éve menti Délmagyarország négy megyéjének (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok Megye) életveszélyben lévő újszülöttjeit, koraszülöttjeit.
Ezek a babák az alapítvány által üzemeltetett mentőautónak, de leginkább a benne dolgozó, magas szintű tudással rendelkező szakembereknek köszönhetően, a lehető leggyorsabban a régió újszülötteket ellátó központjaiba kerülnek, ahol szakszerű ellátásban részesülnek annak érdekében, hogy a későbbiekben teljes értékű életet élhessenek.
Az elmúlt 3 évtizedben majdnem 30 000 koraszülött, újszülött baba életét mentette meg ily módon az alapítvány. Munkájuk, kétségkívül hiánypótló.
Ha jól olvastam a honlapjukon, az elmúlt években, Csongrád-Csanád megyében, de a környező megyékben egyaránt megsokszorozódott a koraszülöttek száma, ez pedig azt jelenti, hogy önöknek is több munkájuk lett. Mi ennek az oka?
A honlapon olvasható esetszám-sokszorozódás inkább a sok évvel ezelőtti helyzetet, folyamatot jellemezte. Az elmúlt 10 évben az állandóság jellemző a mentési számokra: koraszülések arányában érdemi változás nincsen, viszont az észlelés pontossága és ezáltal a felderített helyzetek száma valóban valamennyit növekedett. Ha a saját statisztikáinkat nézzük évekre visszamenőleg, napi 3 mentés történik átlagosan. A mi munkánk növekedését, fejlődését inkább az okozza, hogy egyre többet tudunk tenni ezekért a gyermekekért és természetesen a fejlődő orvosi háttér és tudás miatt is, ma már több a rendelkezésre álló lehetőség. Mi pedig igyekszünk minél többet megtenni ezekért a babákért.
Az alapítvány, miként segíti a dél-alföldi régióban világra jött, újszülött, koraszülött babákat? Hogyan kell elképzelni egy ilyen szituációt?
A leggyakoribb helyzet az, hogy egy szülészeti intézmény jelzi felénk, hogy koraszülés veszélye áll fent, vagy esetleg már megszületett a gyermek és koraszülött. Ilyenkor egy speciális riasztási láncon keresztül értesítenek bennünket, mi pedig indítjuk a mentőautót a rajta szolgálatot teljesítő személyzettel. Amikor a jármű megérkezik arra a helyre, ahol a születés történt, a szakemberek felmérik az újszülött állapotát, stabilizálják, majd a baba bekerül az inkubátorunkba és a mentőautóba. Ezt követően a megfelelő intézménybe szállítjuk a gyermeket. A második leggyakoribb helyzet az, amikor otthonszülés veszi kezdetét vagy történt. Ilyenkor az Országos Mentőszolgálaton keresztül kapunk értesítést és indulunk a megadott címre. Szintén gyakori eset, hogy egy orvosi beavatkozásra szállítandó babát viszünk egyik egészségügyi intézményből, egy másikba.
Egy műszakban hányan dolgoznak? Illetve, ezek a dolgozók önként vállalják a munkát az alapítványnál?
Mostanában álltunk át a négyfős ellátó személyzetről, a háromfős személyzetre. A koraszülöttek, újszülöttek ellátását speciálisan képzett szakorvos vezeti, ő az, aki szakmailag irányítja a csapatot, emellett egy szakasszisztens segíti közvetlen az ő munkáját. És persze egy sofőr is jelen van, aki a gépkocsit vezeti és, ha kell, a fizikai dolgokban segít. Ez a csapat a hét minden napján, 0-24-ben rendelkezésre áll. Ők fizetett munkatársak, munkavállalóként, vagy alvállalkozóként – jogilag sem mehetne ez máshogy. Az önkéntesek az egyéb munkafolyamatokban tudják segíteni az alapítványunk működését, amiért nagyon hálásak is vagyunk.
Jelenleg mire lenne szüksége az alapítványnak ahhoz, hogy a munka gördülékenyen tudjon folyni?
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy szakorvossal és szakasszisztenssel vagyunk némileg szűkösen. Mindennek a hátterében az a végső válasz, hogy pénzre van szükségünk. Az állami támogatás alapítványunk működésének nagyjából a felét biztosítja, a másik felét adományokból kell, hogy megteremtsük annak érdekében, hogy a mentőautó mindig üzemképesen tudjon futni és rajta a személyzet is jelen tudjon lenni. Ezt a mentőautót is ugyanúgy karban kell tartani, ki kell fizetni az üzemanyag számlát, a biztosításokat és egyéb más költségeket. Ugyancsak mindig pontos kell, hogy legyen a munkatársak kifizetése, és természetesen a közterhek befizetése is.
Ha arra kellene buzdítani az embereket, hogy a hátralévő néhány napban az adó 1%-ot az alapítványnak ajánlják fel, hogyan, mivel buzdítaná őket?
Azzal biztatnám a kedves olvasókat, hogy akár csak részben, de próbálják meg beleképzelni magukat egy olyan család helyzetébe, ahova egy koraszülött gyermek érkezik. Ha a koraszülötteket időben és jól tudjuk ellátni, kezelni és nincs más fejlődési rendellenesség a háttérben, akkor ezek a gyermekek körülbelül hat éves korukra teljesen behozzák lemaradásaikat. Ellenkező esetben, ha bármilyen maradandó károsodás ér egy koraszülött gyermeket, netán még gondoskodni is kell róla, akkor az óriási teher, mint pszichésen, mint anyagilag, akár a családoknak, akár a közvetlen környezetnek, de az egész társadalomnak is. Ha erre gondolnak, megértik miért fontos a szolgálat, amit végzünk.
A személyi jövedelemadó 1+1% rendelkezésről minden fontos tudnivaló itt olvasható.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
