Járdára felhúzott autó orrok, úttestre kilógó visszapillantó tükrök, dupla parkolóhelyeket elfoglaló autók, ferdén leparkolt járművek, kevés parkolóhely, még kevesebb magánparkoló, drága parkolódíj és még hosszasan lehetne sorolni mindazt, ami a szegedi parkolást és parkolási kultúrát illeti. Na de mi a véleménye minderről Majoros Gabriella, szegedi gépjárművezető szakoktatónak?
Önnek, mint oktatónak, mi a véleménye a szegedi parkolási kultúráról?
A parkolásnak vannak alapszabályai. Például parkolni párhuzamosan az úttest jobb oldalán, egy sorban 30 centiméteren belül szabad, egyirányú utcában a bal oldalán is – természetesen, ahol a várakozás megengedett. A kereszteződéstől 5 méter távolságra, gyalogos átkelőhely előtt 5 métert kihagyva – sajnos már ezeknek az egyszerű szabályoknak sem tesznek sokan eleget, pedig ezek a szabályok mindenki biztonságát szolgálják. Ahol tilos megállni, ott még elakadásjelzővel is tilos és egy percre is tilos. A mozgáskorlátozott parkolóhelyen tilos parkolni azoknak, akik erre nem jogosultak. Ha két kocsi hosszúságú a hely, ahová parkolni akarunk, akkor valamelyik végére zárkóznunk kellene, hogy még egy autónak hagyjunk lehetőséget. Sokan parkolnak hanyagul, kilóg a jármű a többi közül, vagy a járdát is igénybe veszik. Pedig erre is van megfelelő szabály. A merőleges parkolásoknál, ami a legfontosabb, hogy két vonal közé kellene parkolni, nem pedig a vonalra. Mert akkor egyre szűkebbek lesznek a helyek másoknak is, és nehéz kinyitni az ajtókat. A jármű vezetőjének pedig egy jótanács: ha valaki leparkol, segítsen az utasainak a biztonságos ajtónyitásban. Kisgyermekeknek is érdemes megtanítani, hogy ne csapják oda a kocsiajtót a mellette lévőhöz, és párhuzamos parkolásnál csak akkor nyissanak ajtót, ha az biztonságos. És, ha lehetséges, akkor a kisgyermekek jobbra, a járda felé szálljanak ki az autóból. Összességében tehát úgy vélem, nem ártana elővenni a KRESZ könyvet azoknak, akik nincsenek tisztában a szabályokkal, márpedig sokan nincsenek…
A meglévő parkolóhelyek kevesének bizonyulnak. Véleménye szerint, mi lenne a megoldás?
Igen, a parkolóhelyek száma kevés. Van egy csodás vasútállomásunk, színházunk, mozink, sportcsarnokunk, de ezek közvetlen közelében nincs elegendő parkolóhely. Aki például utazna, vagy akit kivisznek a szegedi vasútállomásra, és bőrönddel van, elég nehezen tudja megközelíteni az állomást, ezért kénytelen szabálytalanul megállni. A megoldás a parkolóház, pince parkoló lehetne. Például Kölnben, a Dóm alatt óriási földalatti parkoló van, amit egészen biztosan sokkal később ástak ki, mint ahogy átadták azt a csodás épület, mégis megépült valahogy, és az óriási tér alatt nem zavarja a városképet.
A parkolási díj évről-évre egyre több, sőt most már olyan utcákban is fizetni kell, ahol eddig nem kellett. Meddig lehet elmenni egy olyan városban, mint Szeged ezen a téren?
Én nem nagyon parkolok a városban, mivel dolgozom az autómmal. Igyekszem rövid idő alatt elvégezni a dolgomat, amikor kell és szerintem 1 óránál még sosem parkoltam többet. Ebben igazából nem vagyok kompetens.
Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint az Arany János utcai parkolóházat eladta a szegedi önkormányzat. Ugyan, a parkolóház már néhány éve zárva volt, de a szegediek abban reménykedtek, hogy idővel újra kinyit, ehelyett most eladták és egyelőre nincsenek információk arra vonatkozóan, hogy parkolóházként nyit-e újra ki, ha egyáltalán kinyit. A parkolóházak egyébként jó megoldásnak bizonyulnak? Külföldön jól működnek, azt tudjuk és van is rájuk kereslet. Idehaza ki lehetne alakítani ezt a szokást?
A parkolóház jó dolog, de nyilván nem mindegy kinek, hiszen félórás, vagy 1 órás parkolásra, nem biztos, hogy megéri igénybe venni. Az Arany János utcai parkolóház egy modern, liftes rendszerű parkolóház volt, ahol több idő volt letenni és kiváltani a kocsit, mint, amikor az utcán ki- és beszáll valaki. Talán ezért nem volt népszerű. Nem ismerem a kihasználtságát. Bécsben viszont, hasonló helyen turistaként parkoltam már, és én is, illetve a velem lévők is biztonságban érezték az autót és az értékeinket is.
Úgy hallottam, és különböző csoportokban olvasni is lehet róla, hogy sokakat az is zavar, ha például egy oktató többet várakozik egy parkolóban, mint “szabadna”, “kellene” és ezzel elfoglalja a helyet mások elől. Arról, hogy az autósiskola oktatói, miként parkolhatnak és várakozhatnak, mesélne kicsit, hogy tisztába tegyük ezt a dolgot?
A kérdés megválaszolását messzebbről indítom: ha van egy szabályzat arra vonatkozóan, hogy maximum mennyi ideig parkolhat valaki egy helyen, akkor onnantól kezdve a saját döntése, hogy betartja-e azt az adott illető vagy sem, és vállalja-e a következményeket, ha megsértette a szabályzatot. Az emberek nem szeretik a szabályokat, és azokat betartani sem igazán szokták…
Az oktatók a városban a parkolást gyakoroltatják. A vizsgákon a parkolást városi körülmények között, forgalomban kell bemutatnia a tanulónak. 30 városi útvonalunk van, ezeken belül kell vagy merőleges, vagy párhuzamos parkolást elvégezni. Ha valakinek mostanában vizsgázott ismerőse, családtagja, az jól tudja, hogy nem egyszerű a feladat.
A rutin pályán olyan gyakorolni, mint úszómedencében raftingolni. Vagyis a technikája tanítható, de inger szegény a környezet. A tanulónak azonban meg kell tanulnia kiválasztani a megfelelő helyet, figyelni a forgalmat, ki az, aki segíti, vagy gátolja a manővert.
Így aztán, azt gondolom, hogy a többi autósnak inkább örülnie kellene, hogy az emberek nem a friss jogsival ügyetlenkednek a parkoló járművek között, hanem akkor, amikor még van mellettük valaki, aki segíti. Továbbra is jó lenne, ha a közlekedők a parkolások elősegítése érdekében nagyobb követési távolságot tartanának a Tanuló autók mögött, mert az nyilván nincsen ráírva a kocsira, hogy a benne ülő, éppen milyen parkolást akar végrehajtani. De ha világít a tolató lámpája, akkor biztosan hátrafelé akar haladni, erre jó lenne, ha mindenki figyelne. Köszönjük a türelmet, mindenki így kezdte!
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
