Tényleg csak egy-két hónapig érdekesek a karácsonyi ünnepek idején megvásárolt háziállatok? Mit érdemes végiggondolni, mielőtt kutyát vagy cicát vásárolunk magunknak, a gyereknek, esetleg valamelyik rokonunknak ajándékba? És vajon mekkora igény mutatkozik ma Magyarországon a chipleolvasókra? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Putnik-Mayer Yvett gazdiképzőtől.
Mennyire jellemző, hogy az ünnepekkor vásárolt háziállatokon január vége, február eleje körül tovább adnak az emberek, mert rájönnek, hogy nem tudnak értük felelősséget vállalni?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elmúlt években nagyot változott a világ, ez egyrészt annak köszönhető, hogy az állattenyésztők és az állatvédők kőkemény munkát végeznek azért, hogy felelőtlenül senki ne vásároljon kisállatot. Másrészt pedig óriási szerepe van ebben a közösségi médiának is, ahol különböző csoportok jöttek létre annak érdekében, hogy a kóbor állatok minél előbb gazdira leljenek, illetve a menhelyeken lévő kutyák és cicák ugyancsak gazdira találjanak. Ma már kevesen mernek az interneten keresztül tovább adni kisállataikon, mert egyszerűen a közösségi összefogásnak ezen a téren akkora ereje van, hogy egyből felelősségre vonják azt, aki esetleg meghirdeti, hogy elajándékozná, vagy épp eladná azt az adott állatot – pedig vannak olyan helyzetek, amikor igenis be kell látnia az illetőnek, hogy tovább kell adnia azon a kutyán vagy cicán.
Mely helyzetek ezek?
Az egyik és legfontosabb, hogy felmérjük, hogy ha van meglévő állatállományunk, annak milyen az összetétele, belefér-e még egy nyúl, egy hörcsög vagy akár egy aranyhal, netalántán egy kutya vagy macska. Legtöbbször nem fér bele, ám az adott illető vagy épp család ezt nem méri és nem is ismeri fel. Így aztán, amikor magához veszi azt az adott állatot, és mindez kiderül – nem kell hozzá túl sok idő –, akkor előbb-utóbb kialakul egy olyan szituáció, amikor a gazdinak be kell ismernie és el kell fogadnia, hogy tovább kell adni a magához vett házikedvencet. És sajnos ilyen az is, amikor például az a kutya vagy cica konfliktus forrássá válik, illetve, ha az állat természete nem passzol a gazdi személyiségéhez, akkor ugyancsak mindenki jobban jár, ha az illető túlad rajta, hiszen hosszú távon a házikedvenc sínyli meg mindezt. Tehát, ha a gazdi tudatosan kezd el keresni egy nála jobb gazdit, akkor az intelligens egy döntés. (Bármennyire is fura, kicsit olyan ez, mint a szülővé válás, útközben tanuljuk csak meg, hogy miként is kell bánnunk a gyerekkel.) Az állattartás áldozatokkal jár, ám ezek az áldozatok később megtérülnek és már nem is tűnnek igazi áldozatnak, sokkal inkább úgy gondolunk rájuk, mint egy leckére, amit meg kellett tanulnunk.
Milyen áldozatok ezek?
Ahogyan említettem, az első és legfontosabb, hogy végig gondoljuk, milyenek is vagyunk mi magunk, illetve milyen a gyermekünk, vagy az adott rokonunk, akinek a háziállatot esetleg ajándékba adjuk. Át kell gondolnunk, hogy milyen a napi beosztásunk, vagy annak az adott személynek a napi beosztása, munkarendje. Hogy ki, mikor kel, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy elkészülődjön, hogy belefér-e ebbe az időbe az is, hogy ezeket az állatokat megetesse, megsétáltassa, megszeretgesse. De végig kell gondolni azt is, hogy mennyi időt kell ezeknek a háziállatoknak egyedül tölteniük a lakásban, házban egy nap, hogy milyen gyakran utazik az illető, hogy magával tudja-e vinni az állatot, ha nem, van-e kire hagynia, vagy belefér-e neki anyagilag, hogy állatpanzióba vigye, hogy ha kárt csinál, például szétszed valamit, vagy odapiszkít valahová, ki fogja azt eltakarítani, helyrehozni, ezeket mind-mind mérlegelni kell mielőtt vásárlásba kezdünk. Nem beszélve arról, hogy azok a személyek, akikkel együtt élünk, tudnák-e úgy szeretni azt az adott állatot, mint, ahogy mi vagy az esetleges gazdi.
A chipleolvasók telepítésével kapcsolatban, mit gondol, mekkora szükség van rájuk az ország egész területén?
Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés, és egyre több helyen lenne szükség rá. Bármennyire is felelősségteljes egy gazdi, megesik, hogy elkóborol a kiskedvence, ilyen esetekben a chipleolvasó aranyat ér. Sőt, épp ezért olyan fontos, hogy az állat rendelkezzen nyakörvvel, amelyre könnyen ráhelyezhető egy olyan biléta, amely tartalmazza a gazdi nevét és telefonszámát.
Zárásképp, hadd kérdezzem meg, lehet egy gazdi túlgondoskodó?
Nem, viszont képes elkényeztetni a háziállatát – ezt kár lenne tagadni. És, ha valaki ezt megteszi, annak aztán számolnia kell a következményekkel, amelyek különböző konfliktusokhoz is vezethetnek, akár családon, akár párkapcsolaton belül.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
