Szolidaritási tüntetést tartottak a tanárokért az Adom Diákmozgalom és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) közös szervezésében vasárnap, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján Budapesten.
Az MTI tudósítása szerint a demonstrálók a Kálvin téren gyülekeztek, majd a Szabadság hídon keresztül átvonultak a Műegyetem rakparton felállított színpad elé.
Nagy Erzsébet, a PDSZ képviselője ott arról beszélt, hogy ma már nemcsak a magasabb pedagógusi bérekért, a tanári munkaterhelés csökkentéséért küzdenek, hanem a jogellenes munkáltatói intézkedések ellen is. Ezekkel ugyanis megpróbálják “lenyomni” az elégedetlenséget – tette hozzá.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusok sorra hagyják ott a tanári, tanítói pályát, ennek következtében mára kezelhetetlenné vált a tanárhiány.
“Ezt mindenki látja, ám a kormány a füle botját sem mozgatja”
– fogalmazott.
Azt követelik egyebek mellett, hogy a pedagógusok bérének számítását az aktuális minimálbérhez igazítsák, legyen újra kötelező óraszám, és legyen túlóra, a kormány kompenzálja a többletmunkát – mondta.
Nagy Erzsébet ismertette a diákok összefogásával létrejött Egységes Diákfront követeléseit: megoldást a tanárhiányra, használhatóbb tananyagot, élhetőbb iskolai körülményeket, a sztrájkjogot visszaadását, figyelmet az oktatásra.
Szabó Zsuzsanna, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke azt hangsúlyozta, a bérrendezés szükséges, ám nem elégséges ahhoz, hogy az oktatás problémái megoldódjanak. Közölte, egy kezdő pedagógus fizetése nettóban egy 500 eurós bankjeggyel egyenlő, erre a bankok még hitelt sem adnak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy évente több ezer pedagógus megy nyugdíjba, és nincs utánpótlás.
“A bérek miatt veszélyben a jövőtök”
– figyelmeztette a hallgatóságot a szakszervezeti vezető, hozzátéve: 16 ezer pedagógus hiányzik az óvodákból és az iskolákból, emiatt pedig az iskolák egyötödében képesítés nélküli pedagógusok dolgoznak. Ezért sérül a gyermekek oktatáshoz fűződő joga – jelentette ki Szabó Zsuzsanna.
Schermann Fruzsina, az Adom diákmozgalom elnöke azt közölte, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján egyedül ők mernek beszédet mondani a fővárosban. “Nem félünk, nem hátrálunk és nekünk van igazunk” – indokolta ezt, majd úgy fogalmazott: “egy elnyomó hatalom ignorál és gúnyt űz belőlünk”, ám dacosan ki kell tartani.
Schermann Fruzsina végül tárgyalni hívta az oktatási kormányzatot, és a tankerületi vezetőket, azonban közölte, biztosítékot kérnek a többi között az elbocsátott tanárok visszavételére, a pedagógusok fizetésének emelésére.
Ami az MTI tudósításából kimaradt
A tanárok és diákok mellé állt számos népszerű magyar előadó, többek között a Carson Coma Acoustic (1 óra 47 perctől), Czutor Zoltán és a Belmondo (43. perctől), valamint a Dope Calypso (2 óra 49 perctől). A szervezők szerint 50-80 ezren lehettek a tüntetésen.
Lengyel Tamás humorista pedig az alábbi, futballszurkolóktól kölcsönzött rigmussal mozgatta a tömeget: “Ki nem ugrál, Pintér Sándor, hej, hej!” A tüntetők felől továbbá rendszeresen hallatszottak az alábbiak is: “Orbán, takarodj”, “mocskos Fidesz”, “fizessétek ki a tanárainkat”.
Felszólalt a tüntetésen Törley Katalin, a kirúgott kölcseys tanárok egyike is, aki elmondta,
azért jött ide, mert szerinte sok probléma van az oktatásban: az egyik, hogy néha nem is a szaktárgyaikat tanítják.
Pilz Olivérrel a színpadon többek között kijelentették: ha lettek volna érdemi egyeztetések, és nem sunyin hoztak volna intézkedéseket, nem omlott volna össze az oktatás. Ha lenne sztrájkjoguk, nem kényszerülnének polgári engedetlenségre. Ha 12 éven keresztül nem verték volna át őket, még hinnének az ígéreteknek. Leszögezték, hogy semmit sem jelentenek a kormányinfón elhangzó, „ha létrejön a megállapodás az EU-val…” kezdetű mondatok.
Pusztán bérkérdést látni a megmozdulásokban azt jelenti, hogy súlyos szövegértési problémáik vannak, és nekik az oktatás, a tudás nem jelent semmit
– üzentek a kormánynak. Követeléseik pedig: bízzák az oktatást azokra, akik értenek hozzá, hagyják abba a tiltakozók megfélemlítését, zsarolását, működtessék mindenki megelégedésére az oktatást, az egészségügyet, a szociális, valamint a kulturális szférát.
