Mándi László Hajdú-Bihar megye 2. számú választókerületében indult a 2022-es országgyűlési választáson, és a fideszes Pósán Lászlóval szemben maradt alul.
Pósán 56,34 százalékkal vitte a körzetet, ami megyei szinten a második leggyengébb fideszes eredmény. Fölénye így is meggyőző volt Mándival szemben, aki a voksok 39,38 százalékát gyűjtötte be. Mándi László 18 291 szavazatot tudhat magáénak választókerületében, ami majdnem 8 ezerrel kevesebb, mint amennyit fideszes riválisa kapott. Megkérdeztük, milyen okokat lát a súlyos ellenzéki vereség hátterében, és mik a tervei a jövőre nézve.
Melyek a vártnál jóval rosszabb szereplés legfőbb okai országosan és helyben?
A választás eredménye mögött alapvetően négy okot emelnék ki.
Az egyik, hogy mi, az ellenzék pártjai és szereplői nem tudtunk olyan egységet és kormányzóképességet felmutatni, amire a szavazóknak ezekben a vészterhes, háborús és egyéb válságokkal teli időszakban szükségük lett volna. Fontos látni, hogy az országos és a helyi kampányok, amiket folytattunk, még így is kiemelkedőek voltak az elmúlt 12 év bármely kampányaihoz képest, színvonalas közös programot tettünk le az asztalra, és elvégeztük a választók által ránk rótt feladatot: a teljes összefogást, előválasztással együtt. Sajnos azonban nem volt elég időnk ennek a pártszövetségnek a megszervezésére, megerősítésére, kampányunk kellő összehangolására, így a választók felé nem mutattunk eléggé egységes és kormányzóképes képet.
A másik okról, amiről sosem szabad elfeledkeznünk: nem a Fidesszel, hanem egy totális állam hatalomgépezetével szemben próbáltuk üzeneteinket eljuttatni a választókhoz. Küzdelmünk nem kicsit volt egyenlőtlen: valóban Dávid és Góliát harcát folytattuk. Hiába szólítottunk meg választókat személyesen, kampánykiadványokon keresztül vagy online, a Fidesznek minderre százszoros erőforrások álltak rendelkezésére. Sokan nem tudják, de a 2018-as országgyűlési és a 2019-es önkormányzati választások óta a Fidesz elképzelhetetlen méretekben fejlesztette tovább kampánygépezetét. Csak Facebookon álcivil szervezeteken keresztül többszörösét költötte el propagandára annak, mint amit az összes ellenzéki párt együttvéve tudott saját üzenetei célba juttatására. Ezen felül pedig az állami és önkormányzati szervezetek teljes hálózatát felhasználták saját kampányuk támogatására – elég csak a választás előtti napra Pósán László “fővédnökségével” Pacra szervezett “családi napra” és hasonló megoldásokra gondolnunk…
A harmadik ok, hogy a Fidesszel elégedetlen, korábbi Jobbik-szavazók jelentős része átpártolt a Mi Hazánk szélsőséges mozgalmához, és nem az egységes ellenzékre szavazott. Ez átvezet egy másik, ezzel parallel problémához: vélhetően nem kevesen voltak azok sem, akik elégedetlenek voltak az összefogásban befolyással bíró szereplők egyikével, vagy másikával. Ez sajnálatos módon további szavazókat tartott távol az összefogott ellenzéktől.
És végül ne felejtsük el az ötödik okot: a szomszédban kitört háborút Orbán Viktor egy egyszerű, de működő hazugsággal a saját hasznára fordította. Azt hazudta, hogy ő áll a béke pártján, míg az ellenzék a háborúén. Miközben ő barátkozott 12 évig a háborús agresszorral, és az ellenzék minden nyilatkozatában világossá tette, hogy békét és biztonságot szeretnénk Magyarországnak. A propaganda erejével szemben azonban az igazság ezúttal sem tudott felülkerekedni. Itt megemlíteném azt a propagandacikket, amely “háborúpárti tüntetés”-ként aposztrofálta az ellenzék Ukrajna melletti kiállását, s amely cikk borítóképén is a STOP WAR (azaz legyen vége a háborúnak) tábla volt látható.
Egyetért-e Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter magyarázatával, miszerint legnagyobb részben Márki-Zay Péter miatt veszített ilyen mértékben az ellenzék?
Azt gondolom, hogy ha az ellenzék egységesen vágott neki a küzdelemnek, és a sikerben egységesen akart osztozni, akkor a kudarc felelősségét is egységesen kell vállalnunk. Nem hinném, hogy a másikra való mutogatás, egy-egy szereplő kiemelése bárhová is vezetne. Mindannyian részt vettünk ebben a kampányban, mindannyian keményen dolgoztunk, és bizonyára követtünk el hibákat is. Most a másikra mutogatás helyett érdemesebb lenne minden szereplőnek, pártnak és szervezetnek önvizsgálatot tartania, és feltennie a kérdést: én mit rontottam el, én min tudnék változtatni? Mi a Momentumban ezt a munkát már elkezdtük, bízom benne, hogy a többi szereplő is mihamarabb belekezd ebbe a munkába.
Szükség van-e az ellenzéki mandátumok felvételére? Parlamentben a helye az ellenzéki pártoknak?
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mandátumok fel nem vételével, a teljes kivonulással nem lehet eredményeket elérni. Ugyanakkor az sem tartható tovább, hogy elfogadjuk ennek a hazug rendszernek a kereteit, és úgy teszünk, mintha Magyarországon működő demokrácia lenne. Dolgozunk annak a keretein, hogy hogyan lehet az eddiginél sokkal innovatívabban, az üres tagadáson túl, de a rendszerbe simulást elkerülve a választók érdekében kihasználni az általuk ránk bízott parlamenti mandátumokat. S azt se felejtsük el, hogy 5 képviselőnk egyéni választókerületből, az ott élők többségi támogatását élvezve jutott mandátumhoz. Ők felelősséggel tartoznak a helyi választóik felé, hogy a szavazás eredményeképpen képviseljék őket a magyar országgyűlésben.
Mit lehet tenni a következő választásig ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló eredmény ne ismétlődjön meg? Milyen célokért érdemes küzdeni Hajdú-Biharban és választókerületében?
A Fidesz ezen a választáson szavazók tömegeit verte át azzal, hogy nem beszélt arról, pontosan milyen megszorításokra készül, mi várható tőle a választások után. Az előttünk álló ciklus nagyon másmilyen lesz, mint az eddigi Orbán-kormányok időszaka: míg az elmúlt 12 évben példátlan világgazdasági fellendülés és elképzelhetetlen mennyiségű EU-s támogatás könnyítette a kormányzást, addig most szűk esztendők következnek. Gazdasági válság, megszorítások és nehéz idők várnak mindannyiunkra. Azok a választók, akiket most átvert a Fidesz, rá fognak jönni, hogy a Fidesz kormányzóképessége sajnos csak illúzió. A saját bőrükön fogják tapasztalni – velünk együtt -, milyen az, amikor Orbán Viktor és kormánya valódi válsággal találja magát szembe, és ebben nem segítik őt végtelen külföldi erőforrások. Mi pedig azt tudjuk ígérni a választóknak, hogy akkor is itt leszünk, és akkor is számíthatnak majd ránk – és azokra az alternatívákra, amit ajánlani tudunk nekik. Hiszünk abban, hogy a magyar emberek jól akarnak dönteni, viszont a Fidesz mindent megtesz azért, hogy a valóságnak csupán egy szeletét mutassa nekik, vagy épp nettó hazugságokkal vezesse meg őket. Azonban amikor a valóság kézzelfogható és forintosítható mértékben fog szembejönni, inkább a saját tapasztalatuknak fognak hinni, és nem a kormány szócsövei által harsogott üres ígéreteknek.
– Szilágyi Szabolcs –
