Federico García Lorca Yerma című, 1934-ben írt balladisztikus drámáját Anca Bradu állította színpadra a Csokonai Színházban. A darab bemutatója ma este 19 órától lesz a Víg Kamaraszínházban. A címszerepben Újhelyi Kingát láthatja a közönség, aki az Antigoné című darabban már együtt dolgozott a román rendezővel. A Yerma szenvedélyes líraisággal beszél a nőben rejlő erőkről, lázadásról, vágyakról és vágyak elfojtásáról.
Lorca már fiatalkorában egy a megszokottól eltérő nézőpontból tekintett a társadalomra, amelyben élt, de a hagyományok, a saját népe hagyományai iránti szeretete ugyanolyan erős maradt. A diktatorikus történelmi korszak brutalitása ugyanakkor arra sarkallta, hogy a színházán keresztül váljon lázadóvá. Ez az út látszik is a trilógia időbeli fejlődésén: az író egy archaikus világ tragédiájától (a Vérnászban) a saját kora tragédiájáig (Bernarda Alba Háza) jut el. A Yerma valahol ennek az útnak a középén van. Egy darab, melyben a főhősnő egy archaikus világ rabja, a férfiak világának rabja, melyben az a vágy, hogy gyereke legyen, a bűnösség témájává válik.
A Yerma emberei hallgatagok, bezárkóznak a házaikba, a tradícióikba, a vérükben viselvén saját tragédiájukat. A dalokon és a táncokon keresztül kommunikálnak, így a zene és a koreografikus pillanatok forrása szintén ősi eredetű. Nagyon expresszív világ ez, dalokkal, táncokkal, szertartásokkal gazdagítva, és mindez együttvéve alkotja meg a lorcai többszólamúságot, amelynek a központi eleme mégis a férfi és a nő közötti kommunikációs válság.
Fotó: Máthé András
